Bolyai Egyetem: az 1956-os Határozati javaslat

Viták vannak a szerzõség kérdését illetõen is. Kár, hogy a Krónika helyszûke miatt nem tudja az eredeti változatot teljes egészében közölni, mert akkor mindenki számára világossá válna, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács bukaresti levéltárában P.203. számú jelzet alatt õrzött (az újraszámozással már ez a jelzet is megváltozik!) perirat I. kötetének 140. lapjától kezdõdõ Határozati javaslat a javításokkal, betoldásokkal együtt egyetlen ember, Várhegyi István mûve. Jelen írásban terjedelmi okok miatt nem térhetünk ki az öt, illetve három-három év fegyházbüntetésre ítélt Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán rendkívül fontos szerepére a Történelem – Nyelvtudományi Kar diákszövetségének megalakulásában, illetve a Határozati javaslathoz fûzött kiegészítéseikre, hiszen jelen írás a periratban megtalálható dokumentumra, annak bemutatására összpontosít. Így, kizárólag a kihallgatási jegyzõkönyvekre, s legfõképpen a perdöntõ bizonyítékra, a határozati javaslatra szorítkozom. Teszem ezt annál is inkább, mert az ominózus dokumentum a trianoni békeszerzõdés óta megfogalmazott, a romániai magyar egyetemi oktatás reformjával kapcsolatos legátfogóbb program.

Várhegyi kihallgatása

A Határozati javaslat megírásával, megszerkesztésével kapcsolatosan Várhegyi István (1932. március 23-án született Kolozsváron) 1956. november 18-i kihallgatási jegyzõkönyve a legbiztosabb támpont. Az alábbiakban ebbõl szemelgetünk.

„A nálam talált írással kapcsolatosan a következõket nyilatkozom.

1956. október 24-én a Bolyai Tudományegyetem történelem–nyelvészeti karán közgyûlést tartottak, amelyen Gáll Ernõ prorektor elnökölt, és a szervezõbizottság vezetésével megalakult a 16 tagú kolozsvári Diákszövetségi Tanács.

1956. október 27-ére a diákszövetségek szervezõbizottsága összehívta a diákszövetségi tanács elsõ ülését. Ezen a gyûlésen Baróti (Baróti Pál – T. Z.) elnökölt, aki a szervezõbizottság tagja és a Román Népköztársaság diákszövetségének országos alelnöke.

Ezen alkalommal a diákszövetség tagjaiból megválasztottak egy hattagú bizottságot, hogy megszerkessze a határozati javaslatot:

Ezek a következõk voltak: Gyöngyösi Gábor elnök, IV. éves történészhallgató, Várhegyi István, a diákszövetség titkára, III. éves történészhallgató, Elekes Ferenc, II. éves orosz szakos hallgató, Nagy Benedek, III. éves történészhallgató, Kelemen Kálmán, II. éves magyar szakos, Koczka György, III. éves magyar szakos hallgató. Az utolsó négy a diákszövetségi tanács tagja.

A tanács fent említett minden tagja az általunk megvitatott kérdések valamelyikét felvállalta, hogy azt feltüntessük a határozati javaslatban. Ezt a határozati javaslatot találták meg nálam.

Miután a bizottság tagjai vállalták az egyes kérdéseket, én titkárként azt a feladatot kaptam, hogy megszervezzem a tanács határozati javaslatát. Ezt a feladatot teljesítettem.

Folyó év november 12-én a következõ napirenddel összehívtuk a diákszövetségek plenáris ülését.

1. A határozati javaslat elõterjesztése

2. A határozati javaslat megvitatása és a tanács általi elfogadása.

Erre a gyûlésre meghívták Banner Zoltánt (a román szövegben Bonner Zoltan – T. Z.), a történelem kar mûvészettörténeti adjunktusát, az egyetem diákszövetségi szervezõbizottságának tagját.

A fent nevezett nem vett részt a határozati javaslat tanácsi megtárgyalásán, mert ugyanabban az idõben más elfoglaltsága volt. A gyûlésen a határozati javaslatot megvitatták és elfogadták.

A tanács úgy döntött, hogy a határozati javaslatot véleményezés céljából az IMSZ (Ifjúmunkás Szövetség) és az egyetem vezetõségének továbbítjuk.

Ilyen értelemben a határozati javaslatot Gyöngyösi Gábor, a diákszövetségi tanács elnöke átadta nevezett Kiss Lajosnak, a Bolyai kari IMSZ-titkárának. A határozati javaslat az én birtokomban maradt.

Gyöngyösi azt mondta, hogy a határozati javaslatot folyó év november 13-án átadta Kiss Lajosnak. Ahogyan Gyöngyösi Gábor beszámolt nekem, Kiss Lajos a következõket mondta:

A javaslat lényegében olyan pontokat tartalmaz, amelyeket – mint jó javaslatokat – figyelembe kell venni, de a megfogalmazása sok kívánnivalót hagy maga után. Ugyanakkor közölte, hogy a diákszövetség közgyûlése a jövõ hét folyamán lesz, azon a napon, amikor a Román Népköztársaság diákszövetségi szervezõbizottságától megkapjuk a programtervezetet a határozati javaslat összeállításához, amelyet a mi javaslatunkkal együtt az egyetemi hallgatók elé tárunk. November 14-én 11 órakor találkoztam Kiss Lajossal, aki nekem ugyanazt mondta el a határozati javaslatról, mint Gyöngyösinek.

Ugyanaznap 13 órakor értesítettek, hogy az egyetem vezetõsége 17 órára összehívta a teljes tanács ülését. 17 órakor a diákszövetségi tanács és a dékáni hivatal vezetõségének ülésén a következõ személyek vettek részt: Márton Gyula, a kar dékánja, Bodor Pál (András – T. Z.) dékánhelyettes, Csehi Gyula egyetemi tanár és Tóth Sándor egyetemi tanársegéd, valamint Balogh Edgár egyetemi tanár.

A fentiekkel együtt megvitattuk a határozati javaslatot, s ennek során két vélemény alakult ki. Az egyetem vezetõsége a következõ fenntartásokkal (megjegyzésekkel) összességében elfogadhatónak találta a javaslatot.

Jelenlegi formájában át kell alakítani, amelybõl kiderüljön: a bevezetõ részben az IMSZ vezetõ szerepének elismerése mellett ki kell hangsúlyozni a párt vezetõ szerepét a diákszövetségek tevékenységében.

Ami az egyetemi reformot illeti ez csak abban az idõpontban lehetséges, amikor az Oktatásügyi Minisztérium kijelöli.

Kiemelték: bár a határozati javaslat tükrözi az egyetemisták reális kérdéseit, mégis figyelembe véve a hangulatát, az egyetemi ifjúság sajátos helyzetét, a javaslatot ilyen szempontból is át kell nézni. A tanács a fenti észrevételekkel kapcsolatosan a következõ álláspontra helyezkedett:

A Diákszövetségi Tanács jó néven veszi azt a dékáni kezdeményezést, hogy minket a határozati javaslat ügyében megkérdezzenek.

A Diákszövetségi Tanács ugyanakkor azt kérte a vezetõségtõl, hogyha a határozati javaslat megfogalmazásában hibás, ne magyarázzák negatív értelemben, vagyis a határozati javaslat fedezete a tanácsnak, amely azt szeretné, hogy minden kérdést megoldjanak, azzal a céllal, hogy tovább erõsítsék az egyetemi élet demokratizálódását, s arra kéri a vezetõséget, hogy segítse õt a megfelelõ megfogalmazás kidolgozásában.

A gyûlés a következõ határozattal ért véget: az egyetem vezetõsége szükségesnek tartja, hogy ezt a határozati javaslatot – az észrevételek értelmében – újra áttekintsük.

Még azt is mondtam, hogy haladéktalanul átnézzük a határozati javaslatot, s leszögezzük, hogy a november 18-i gyûlésen erre sor kerül.

Kérdés: Önön kívül még ki szerkesztette a határozati javaslatot?

Válasz: Egyáltalán senki nem segített semmivel a szerkesztésben.

Kérdés: Ki és hány példányban gépelte le az írógépen?

Válasz: Én gépeltem le két példányban az Utunk szerkesztõségének írógépén. Ott korrektorként dolgozom.\"

A Határozati javaslat

Néhány részlet a dokumentumból:

„Bolyai Tudományegyetem Kolozsvár, Történelem–Nyelvtudományi Kar, Diákszövetségi Tanács

Határozati javaslat

A Bolyai Tudományegyetem Történelem–Nyelvtudományi Karának Diákszövetségi Tanácsa a következõ kérdésekben kidolgozott irányelveit, a kari diákszövetség közgyûlése elé terjeszti megvitatás és jóváhagyás végett.

Elsõ kérdés: A kari diákszövetség mûködésének alapelvei

Második kérdés: a kari diákszövetségi Tanács programja.

Az elsõ tárgykörbe a következõ kérdések tartoznak: a diákszövetség önkormányzati vezetése, a kari diákszövetség mûködési szabályzata és a kari diákszövetség szervezeti felépítése. Hangsúlyozzuk, hogy a fenti kérdésekben kidolgozott alapelveinket a kari diákszövetséggel kapcsolatban fejtjük ki, és semmiképpen sem vonatkoztatjuk az egyetem többi diákszövetségére, még kevésbé az országos diákszövetségre.

I. fejezet. A diákszövetségi önkormányzat.

Bevezetõ: A RNK egyetemein és fõiskoláin az 1956. évi júliusi határozat alapján az egyetemi ifjúság tanulmányi, szociális és kulturális érdekvédelmi szervezeteiként diákszövetségek alakulnak. A diákszövetségek feladata: az egyetemi ifjúság tanulmányi, szociális és kulturális életfeltételeinek a megjavításával és az egyetemi hallgatók elõtt álló sajátos feladatok teljesítésével a szocialista társadalom és kultúra építésén munkálkodni. Az egyetemi ifjúság feladata egy és ugyanaz a dolgozó nép célkitûzéseivel.

A párthatározat szerint a diákszövetségek politikai vezetése az IMSZ-szervezeteket illeti meg.

Úgy véljük, hogy a diákszövetség és az IMSZ feladata és célkitûzése közös: a dolgozó nép a szocializmus ügyének szolgálata. Ami a diákszövetség politikai vezetését illeti, ezt úgy értelmezzük, hogy az IMSZ a fenti célkitûzés egységének biztosítását és a politikai vezetést a diákszövetségbe tömörült IMSZ-tagokon keresztül valósítja meg. A politikai vezetésnek ez a demokratikus módja összeegyeztethetõ a diákszövetség szervezeti szabadságával és egymást kölcsönösen kiegészítik. (…)

II. fejezet: A kari diákszövetség szervezeti felépítése

1. A kari diákszövetség legfõbb önkormányzati vezetõszerve: a kari diákszövetség közgyûlése. (A közgyûlés nem a küldöttek, hanem az összes diákszövetségi tagok teljes, közvetlen részvételével ül össze).

2. A közgyûlés a diákszövetségi ügyek vezetését a diákszövetségi tanácsra bízza.

3. A kari diákszövetségi tanács öszszetétele:

a.) Elnök

b.) 3 titkár (ügyvezetõ titkár, klubvezetõ titkár, diákújság szerkesztésében részt vevõ titkár).

c.) Diákszövetségi ügyvezetõ – (szervezõ)

d.) 5 ügyvezetõ, illetve helyettesek: (tanulmányi, szociális, kulturális, pénzügyi és sport ü. o.)

e.) 3 pénzügyi ellenõr.

4. Szakfelelõsök: (történelem, magyar, román, orosz, pedagógia szak)

5. Évfolyammegbízottak, illetve helyettesek (kb. 5.)

(…) A diákszövetségi tanács programja.

1. Tanulmányi – tudományos munka.

Ezen a téren a legelsõ feladat a tanulmányi és tudományos munka alábbi feltételeinek a megteremtése. Általában az egész diákszövetségi program megvalósítása az egyetemi élet reformjától függ. Ezért legfontosabb és legsürgõsebb feladatnak az egyetemi élet reformjának megvalósítását tartjuk. Ezzel kapcsolatban három konkrét javaslatot terjesztünk a közgyûlés elé:

Az egyetemi reform

a. Az egyetem demokratikus önkormányzati vezetése;

b. Az egyetemi oktatók normarendszerének megszüntetése;

c. A szabad óralátogatás.\"

(…)

A. „Az egyetem önkormányzatával kapcsolatban:

1. A közoktatásügyi minisztérium felsõoktatásügyi vezérigazgatósága a szocializmus építése számára szükséges mûszaki, tudományos és kulturális szakemberképzés országos tervirányzata alapján – továbbra is irányítja és ellenõrzi a felsõoktatás keretébe tartozó egyetemeket és fõiskolákat.

2. A minisztérium mint a legfelsõbb irányító és ellenõrzõ szerv megszabja az egyetemek elõtt álló általános feladatokat: az ország gazdasági-társadalmi fejlõdési ütemének megfelelõ szakemberszükséglet mennyiségét és minõségi követelményeit, az általános tanulmányi anyagot, a kötelezõ vizsgák számát stb.

3. A minisztérium mielõtt kötelezõ erejûvé tenné a fenti követelmények teljesítését, irányelveit elõzetes javaslatként terjessze az egyetemek vezetõsége tud. tanácsa elé megvitatás és elfogadás végett. Ennek az elvnek az alkalmazása biztosítaná azt, hogy az országos, központi elõirányzatot alkotó módon kiegészíthessék az illetõ egyetemek sajátosságainak megfelelõ észrevételekkel, javaslatokkal.

4. Az egyetem vezetõségének feladata: hogy a minisztérium által javasolt és az egyetem által elfogadott központi elõirányzatot az egyetem jellegének, sajátos szükségleteinek megfelelõen alkotó módon megvalósítsa.

5. Az egyetem vezetõségének teljes szabadságot kell biztosítani feladatainak teljesítésére, a minisztériumi elõirányzatok rugékony alkalmazására és általában az egész egyetemi élet szabad irányítására.

A diákszövetség úgy véli, hogy ezek volnának az egyetemi önkormányzat alapvetõ vonásai.

Az egyetem demokratikus vezetésével kapcsolatban:

1. Az egyetem vezetõszerve: az Egyetemi Tanács és az egyetemi rektor.

2. Az Egyetemi Tanács tagjait – az egyetemi oktatók egyetemi tanácsválasztó gyûlése választja közvetlen és titkos szavazás útján.

3. Az Egyetemi Tanács tagjainak a megválasztásában – az egyetemi ifjúság nevében szavazati joggal részt vesznek az IMSZ és a diákszövetség képviselõi is.

4. Az Egyetemi Tanács tagjai csakis azok az egyetemi tanárok lehetnek, akik: tudományos képzettségükkel és mûveltségükkel kartársaik és az egyetemi ifjúság elõtt szakmai és erkölcsi megbecsülésben állnak.

5. Az egyetem rektorát nem a minisztérium nevezi ki, hanem az Egyetemi Tanács tagjai választják közvetlen, nyílt szavazással.

6. Az Egyetemi Tanács rektorválasztó ülésén – képviseleti joggal részt vesz az IMSZ és a diákszövetség küldötte is. n folytatás a 17. oldalon

n folytatás a 16. oldalról

7. Egyetemi rektor csakis oly köztiszteletben álló személyiség lehet, aki: képességei, a tudomány mûvelése és az egyetemi ifjúság nevelése terén hivatástudattal kifejtett munkássága alapján az egyetem vezetésére teljes bizalommal állítható – és aki a legnagyobb tudományos és erkölcsi megbecsülésnek örvend az egyetemi oktatók, valamint az egyetemi ifjúság körében.

8. Az Egyetemi Tanács és az egyetemi Rektor megválasztásának idõtartalmára vonatkozóan a diákszövetség nem terjeszt elõ javaslatot – ezt a kérdést az egyetemi oktatók kizárólagos jogának tekintjük.

9. Az egyetemi rektor és az egyetemi Tanács tagjai, hivatásuk teljesítésében immunitási joggal mûködnek, a parlamenti képviselõk mentelmi jogával egyenlõ biztosítékban kell részesülniük.

10. Az egyetemi rektorok és az Egyetemi Tanácstagok ezt a jogi helyzetét a Nagy Nemzetgyûlés Elnöki Tanácsa dekrétum kimutatásával biztosítja.\"

(…) „B. – Az egyetemi oktatók normarendszerének megszüntetése:

1. Az egyetemi oktatás magas fokú, tudományos igényû szellemi munka, aminek a javadalmazása nem történhetik norma alapján.

2. A normarendszer gátolja az egyetemi oktatók tudományos munkásságát, nem biztosítja az elmélyült tudományos kutatómunka lehetõségét.

3. A normarendszer gátlólag hat a valóban tudományos értékû egyetemi elõadások (kézikönyvek, jegyzetek) elõkészítésére, s az oktatás és az értelmiségi nevelés színvonalára.

Mindezek alapján a diákszövetség kéri: mentesítsék az egyetemi oktatókat a normarendszertõl, a felesleges gyûlésezésektõl, s minden olyan tényezõtõl, amely gúzsba köti alkotóerejük szabad kibontakozását. Ez nemcsak a tanárok, hanem az egyetemi ifjúság értékét is tekintve jogos követelmény.

C. Szabad óralátogatás:

1. Az egyetemi elõadások kötelezõ látogatását meg kell szüntetni.

2. Úgy véljük, hogy a szabad óralátogatás nem azt jelenti, hogy nem járunk elõadásokra, hanem azt, hogy csakis olyan elõadáson veszünk részt, amely tudományos színvonalával, az elõadó módszertani és pedagógiai felkészültségével az élet, a tudomány meggyõzõ erejû hirdetésével vonzza magához a tanulni vágyó, az élet szépségét és igazát szomjúhozó egyetemi ifjúságot.

3. A szocialista tudomány és nevelés elve nem egyeztethetõ össze a kötelezõ óralátogatással és minden olyan irányzattal, amely a szocialista humánum megsértésével, nyílt vagy burkolt formában, közvetlenül vagy közvetve kényszert alkalmaz az egyetemi ifjúsággal szemben és a törvény erejével biztosítja, a silány, tartalmatlan dogmatistáinak kérõdzésén való részvételt.

4. Az egyetemi oktatás és nevelés alapjává a szabad, öntudaton és önfegyelmen alapuló tanulmányi rendszert kell tenni. Ez nemcsak a diákságot, hanem az egyetemi elõadókat is szorgos munkára, egészséges versengésre és magasabb követelmények kitûzésére és elérésére fog serkenteni.

5. Szükségesnek tartjuk az elõadások anyagterjedelmének és módszerének kérdését is fölvetni: az elõadóknak meg kell adni a lehetõséget arra, hogy saját meggyõzõdésük és módszertani elveik szerint oldják meg ezt a kérdést. (Lásd az egyetemi kézikönyvek és elõadások kölcsönhatásának jelentõségét.)

A szabad óralátogatás, az önálló tanulás, az önálló tudományos gondolkodás, az egyetemi ifjúság kulturális fejlõdésének és a szocialista önnevelésnek alapfeltétele. Mindaddig amíg ez a kérdés meg nem oldódik – a diákszövetség tanulmányi és tudományos kérdésekben konkrét feladatokat nem tûz ki célul. Alap nélkül nem lehet építeni. Az egyetemi ifjúság építeni akar; szocialista kultúrát és tudományt. Legéletbevágóbb feladatunk tehát ennek az alapnak a megteremtése.\"

(…) „II. Szociális-diákjóléti kérdések:

1. Az ösztöndíjban való részesedés kérdését a szociális és tanulmányi helyzet figyelembevételével demokratikus módon kell megoldani.

2. A jelenlegi ösztöndíjrendszer alapos vizsgálatra szorul. Úgy véljük, nem veszi eléggé figyelembe sem a tudományos sem a demokratikus szempontokat, akkor, amikor nem a vizsgák sikeres letételét – a lényeget –, hanem annak formai megnyilvánulását (a vizsgákon kapott érdemjegyeket) teszi döntõ kritériummá. Ezzel a kérdés hangsúlya általában nem a vizsgák sikeres letételére, hanem az érdemjegyek minõségi értékelésére tevõdött. A vizsgákon kapott érdemjegyek azonban sok, szubjektív és objektív tényezõtõl függnek, és azok relatív voltával mind a diák, mind a vizsgáztató tanár is egyaránt tisztában van. A tárgyi tudást, a vizsgákra való felkészülés terén kifejtett tevékenységet (ami egyéniségek és személyi képességek szerint különbözõ fokú és intenzitású) legfeljebb megközelítõleg, de nem döntõ erejû értékeléssel határozzák meg az érdemjegyek. Úgy véljük, hogy az érdemjegyek skáláját szûkíteni kell, és az egyetemi hallgatók tanulmányi értékelésének alapjává a vizsgát, s nem az ott kapott relatív értékelést – jegyeket – kell tenni.

3. A diákszövetség úgy véli, hogy a vizsgákat, tehát a vizsgákon való sikeres átmenet, a vizsgakövetelmények tudományos igényû fokozásával, viszsza kell állítani eredeti értékelésükbe. Mindezek alapján – az ösztöndíjat nem attól kell függõvé tenni, hogy ki milyen jegyet kapott, hanem, hogy a diák az évente megszabott vizsgákat sikeresen letette-e vagy nem?!

4. A diákszövetség javaslatot fog kidolgozni a diákétkezde és a diákotthon ügyében is. Úgy véljük, hogy ez a kérdés sok kívánnivalót hagy maga után, és a szükségletek figyelembevételével az egyetem vezetõsége megtalálja majd a gyors orvoslás módját. Szükségesnek tartjuk, hogy az egyetem vezetõsége pontosabban határozza meg az étkezdék vezetõinek, gondnokoknak adminisztratív hatáskörét. Vannak jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy egyes túlbuzgó adminisztrátorok, ahelyett, hogy a téli paradicsom befõzéssel vagy a káposztasavanyítással foglalkoznának, illetlen és néha sértõ módon a diákság életét savanyítják meg. Ennek bizonyára az a téves felfogás az alapja, hogy mindaz, amit a diákságnak juttat a dolgozó nép, mindazokat a javakat, – egyesek személyes adományuknak tekintik, és e javak fölött pöffeszkednek. A diákság mindazért, amit a dolgozó néptõl kap, tudja mi a kötelessége és kinek tartozik köszönettel – ne várják tehát azt, hogy hajbókoljon, és hájjal kenegesse egyesek hiú túlkapásait.

5. A diákszövetség úgy véli, hogy a Bolyai Egyetem hallgatóinak szociális, diákjóléti helyzetének gyökeres megoldása érdekében a legsürgetõsebb feladat, egy modern, jól felszerelt Diákotthon építése.

– Egészséges, tiszta, napfényes 2-3 személyes hálószobákra, az egészségügyi követelményeknek megfelelõ fürdõkre (lányok részére mosoda és vasalószobák), tágas, tiszta étkezdére van szükség.

– Az egyetemi ifjúság tanulmányi és kulturális fejlõdése érdekében megfelelõ nagyságú könyvtárra, olvasótermekre és modern klubhelyiségekre, az öszszes szobák rádiósítására van szükség.\"

Népi Kollégiumokat!

1. Javasoljuk, hogy a Józsa Béla Diákotthont és az Ocskó Teréz Diákotthont alakítsák át népi kollégiumokká.

2. A népi kollégiumok vezetését választott Kollégiumi Bizottság intézze. A Kollégiumi Bizottság a népi kollégium önkormányzati szerve.

3. A Kollégiumi Bizottság az egyetem tanárai közül igazgatót választ, aki tudását és mûveltségét teljes erejébõl az egyetemi ifjúság népi hivatástudatának a nevelésére szenteli.

A népi kollégiumok feladata: az egykori erdélyi kollégiumok haladó hagyományainak a megismertetése és továbbfejlesztése, a kollégisták tudásának és mûveltségének ápolása.\"

(…) „Kulturális programunk irányelvei a következõk.

– A magyar egyetemi ifjúság hivatástudatának nevelése

– A magyar egyetemi ifjúság nép-nemzeti öntudatának a megszilárdítása

– A munkás, paraszt és értelmiségi ifjúság lelki, világnézeti egységének a megteremtése

– A román, német, szerb ifjúsággal meg kell teremtenünk a valóban baráti kapcsolatokat, ennek elõfeltétele egymás nyelvének és nemzeti kultúrájának a kölcsönös megismerése. A sovinizmus elleni harcot nem demagóg szólamokra, hanem testvéri megértésre és barátságra kell építenünk.

– A romániai nemzetiségi kultúrák megismertetésében nem törõdtek eléggé egy sajátos színezetû kultúra, a romániai zsidóság nyelvének, évezredes gazdag hagyományon alapuló irodalmának, színjátszásának a megismertetésére. A diákszövetség ezen a téren úttörõ munkára vállalkozik: kulturális programunk keretében a magyar egyetemi ifjúság rendezvényeire meghívjuk a jiddis nyelvû színjátszás és irodalom képviselõit is.

– A magyar egyetemi ifjúság nevében a diákszövetség a leghatározottabban visszautasítja a nacionalizmus és antiszemitizmus vádját. A vádaskodás célja: a gyûlölet magjait szórni hazánk nemzetiségei közé; elszigetelni a magyar egyetemi ifjúságot – és a koholt rágalmak alapján csirájában elfojtani azokat az egészséges kezdeményezéseket, amelyek saját nemzeti kultúránk ápolására és a hazánk területén élõ népek testvéri összefogására irányulnak.

– A diákszövetség harcot hirdet a szellemi tunyaságra, korlátoltságra kárhoztató provincializmus ellen. Erdély fiai valamikor az egész világot bejárták, a Himalájától az Atlanti-óceán partjáig keresték, kutatták az emberi kultúra kincseit. A magyar vándorpatrióták mindenütt ott voltak, ahol az emberi kultúra bölcsõjét ringatták – Kõrösi Csoma, Apáczai, Misztótfalusi példája mutatott nemcsak saját korának, hanem a jövendõ nemzedékeknek is.

– A magyar ifjúság nemcsak nyelvében és irodalmában egy, hanem élethivatásában is.

– A diákszövetség kezdeményezni fogja a testvéri Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyetemi ifjúságával a kulturális kapcsolatok felvételét. A kolozsvári magyar diákok Bukarest felé, a pozsonyi és kassai magyar egyetemi hallgatók Prága felé, a szabadkai és újvidéki magyar fiatalok Belgrád felé képeznének összekötõ kapcsot, hiszen a költõ szavával élve: „magyar, oláh, szláv bánat\", mindig egy bánat volt és marad, s utunk és célunk közös út és közös cél. Kelet-Európa népeinek, a szocialista nemzetek ifjúságának testvéri összefogásáért harcolni „ez a mi dolgunk, és nem is kevés\". Az ifjúságnak – mint mindenütt –, ezen a téren is elöl kell járnia.\"

(…) „Jövõ esztendõben lesz a XX. évfordulója az 1937-ben megtartott Marosvásárhelyi Találkozónak. A Vásárhelyi Találkozón részt vett munkás, paraszt és értelmiségi ifjak – ma már az élet derekán álló, két évtized harcában megviselt tapasztalt nemzedék. Erre az évfordulóra az új nemzedék, a húszévesek nevében össze kell hívnunk a munkás, paraszt és értelmiségi ifjúság parlamentjét közös feladataink megbeszélésére. Ez nemcsak ifjúsági találkozó, hanem a két nemzedék õszinte találkozója is lesz – õrségváltás a nép szolgálatában.\"

(…) „A Történelmi–Nyelvtudományi kar diákszövetsége a Bolyai Egyetem hallgatóinak több mint egyharmadát tömöríti maga köré. A mi diákszövetségünk számbeli súlyával, politikai és kulturális erejével ma az egyetem élenjáró diákszövetségévé küzdheti magát. Ennek a meggondolásnak az alapján készítettük el programunkat, melyet az õszinte szó, az alkotó bírálat jegyében a közgyûlés elé bocsátunk, megvitatás és jóváhagyás végett.

Kolozsvár. 1956. november 11.\"

A kari diákszövetség 1956. október 24-én megválasztott tizenhat tagú vezetõtanácsa: Gyöngyösi Gábor, Nagy Benedek, Nagy Mihály, Várhegyi István, Zalányi Ágota, Kupán Árpád, Kelemen Kálmán, Elekes Ferenc, Dénes Márton, Birtalan Géza, Szilvai Júlia, Szentgyörgyi Ibolya, Koczka György, Tibád Levente, Lászlóffy Aladár, aki éppen Budapesten tartózkodott, helyébe utólag kooptálták Bartis Ferencet.

Várhegyi István 1956. november 17-i letartóztatása elõtt a Határozati javaslat egyik példányát még el tudta hozni Jordáky Lajostól – akit ugyan a Dobai-perben 1957. április 9-én tartóztattak le, de többször kihallgatták a Határozati javaslattal kapcsolatosan is –, a másik példányt Kiss Lajos egyetemi IMSZ-titkár és Fogarasi József egyetemi párttitkár juttatta el a tartományi pártbizottsághoz, s onnan közvetve a Szekuritátéhoz. A perben kettejüket, illetve Márton Gyula dékánt és Baróti Pált a vád tanúként hallgatta ki, Banner Zoltánt pedig abban a minõségében, hogy tanársegédként az egyetemi IMSZ-bizottság tagjaként miért nem vett részt a javaslattal kapcsolatos megbeszélésen.

Miközben a Bolyai elsõ négy letartóztatott diákját keményen vallatták, Leonte Rãutu és Fazekas János Gheorghe Gheorghiu-Dej megbízásából 1956. december 5-én jelentést készített a Bolyai Egyetemen történtekrõl.

(Várhegyi István, a szamosújvári börtönbõl való szabadulása után Kolozsváron elvégezte a filozófia–szociológia szakot, majd a Román Akadémia marosvásárhelyi társadalomtudományi kutatóintézetében dolgozott. A 80-as évek közepén az akkori Nyugat-Németországba disszidált. 1990 után a Saarlandesi Európa Intézet politológiai tanszékének vezetõje, a szociológiai tudományok doktora. Jelenleg Magyarországon él.)

Külföldi visszhang

A Krónikában három héttel korábban ismertetett ENSZ-memorandum illetve a kolozsvári diákmegmozdulások európai kitekintésû jelentõségét elõször a Der Spiegel méltatta 1966. évi 45. számában.

„A budapesti mintát követve az erdélyi egyetemek és fõiskolák is diáktanácsokat hoztak létre, aztán október 24-én este megfogalmazták követeléseiket: szabad diákegyesületet, egyetemi autonómiát, illetve a marxista–leninista tanítás és az orosz nyelv kötelezettsége alól való felszabadítást kérték.

Másnap Kolozsváron – Erdély korábbi fõvárosában – gyûltek össze a Bolyai magyar egyetem, a Babeº román egyetem, illetve az Agrártudományi Intézmény, a Mûvészeti Fõiskola és a Konzervatórium diáktanácsai a középkori (magyar) Mátyás király szülõházában. A résztvevõk tapsvihar közepette jelentették ki, hogy szolidarizálnak a magyarországi egyetemistákkal, és a következõ vasárnapon egy közös utcai demonstrációban vesznek részt. A helyszín: a sportpark hajnali öt órakor. Ugyanabban az idõben, amikor a diákok a gyûlést befejezték, Kolozsvár Szamosfalva nevû katonai repülõterén két gép landolt. Az egyik gép Bukarestbõl érkezõ biztonsági alkalmazottakkal szállt le, a másik pedig egy magyar és egy szovjet elhárítótisztet