Az első világháború után messze földön ismert volt a hétfalusi Vak Ferenc hegedűvirtuóz. A kürt ősi magyar hangszer, különleges figyelmet biztosít neki a Kürt-gyarmat törzsnév, Lehel kürtje, a vérszerződés ivókürtje és a régi ábrázolásokon a kürt rangjelző szerepe. Szakrális szerepén kívül a hadsereg és a pásztorok ősi hangszere. Felületének díszítései a népi képzőművészet remekei.

A cimbalom szintén ősi magyar hangszer, a két világháború között még használták a hétfalusi zenekarok. Ma is a magyarok a világ legjobb cimbalmosai. A dob az ordoszi táltosiskola elengedhetetlen hangszere. Őseink a ló két oldalára erősítették az üstdobokat, így játszottak rajtuk; táltosaink transzcendentális kelléke.

Már Szent István kezdte tiltani, végül az osztrákok 1767-ben beszüntették hadseregbeli alkalmazását. Azóta a szimfonikus zenekarok használják, a népzenéből kihalt. A szitadob az ősi magyar táltosok és mágusok szertartásainak kelléke, csángó testvéreink még használják. Moldvai csángóknál még ismerik a bikát, a dorombot, de a barcasági csángóknál már rég elfelejtették.

Orgona, templomi hangszer

Az orgona előfutárai az ataiszi pánsípok és a tömlővel ellátott dudák voltak. A 24 Hunszövetség a szájorgonát már ismerte, ez Kínában és a Távol-Keleten ma is létező fúvós hangszer. Lényegük, hogy a sípoknak közös légkamrájuk van, melybe a játékos a levegőt fújja, és a sípokon lévő nyílás befogásakor megszólal az adott síp, akár több is egy időben, polifon játékot is lehetővé téve.

Legrégibb, valóban orgonának nevezhető hangszer az ókori víziorgona, a hidraulosz. A 4. századtól a víziorgona hidraulikus nyomáskiegyenlítő szerkezete helyett egyre inkább a tisztán pneumatikus rendszer került előtérbe. A 9. században kezdték az orgonát az egyházi zene céljaira használni, a 10.században készültek az első nagyobb, szekrény alakú orgonák. A pedálsort a 14. században alkalmazták először.

A szélláda, a fújtató és a traktúra tökéletesítésével vált az orgona a szó valódi értelmében hangszerré, és első fénykorát a barokkban élte. Ebben nagy szerepe volt a páratlan orgonista, Johann Sebastian Bach és a kiváló orgonaépítő, Gottfried Silbermann (1683–1753) együttműködésének. A pneumatikus traktúra a 19. század elején, az elektromos század végén terjedt el. Ezek lehetővé tették hatalmas méretű orgonák építését, melyeket a zene romantikus korszaka igényelt.

Az orgona volt az egyetlen hangszer, amelyet az egyház nem tiltott be a középkorban, és a későbbiekben is jellemzően templomi hangszer maradt. Apácán az orgonát 1886-ban a szegedi Saukenik János építette, Krizbán 1853-ban Mäywald Hendrich (ő a Fekete-templom orgonaépítőjének volt a tanítványa), Barcaújfaluban 1752-ben építették az orgonát, de az 1916-os román betöréskor szétszedték, és csak 1923-ban szerelték össze újra.

A brassói magyar evangélikus templom orgonáját id. Schneider Péter építette 1636-ban, ami egyidős a Fekete-templom berlini Buchholz orgonájával. Bácsfalu egyik 1848-as híressége Simon István volt, aki a Bach-korszak elől menekülve Bukarestben vált híressé vendégfogadójával és kereskedőszellemével. Időskorára hazatért Bácsfaluba, ahol 1898-ban a környéken elsőként bevezette a facsöves vízvezetéket.

A bácsfalusi kultúrház alatt, a templom melletti régi temető helyezkedett el. Simon István a temetőt új területtel bővítette, ahol a sorbatemetkezést próbálta meghonosítani. Munkásságát magyar állami kitüntetéssel honorálták, érdemeiért a mostani Új utca az ő nevét viselte, amit illene újra visszaigényelni. Bácsfalu 1814-ben épült orgonáját 1893-ban lecserélték és átadták Hosszúfalu-Fűrészmező frissen épült templomának, és átvették a csernátfalusi orgonát, aminek az öszszeállítását Simon István, az előző Simon István unokatestvére finanszírozta.

Az orgonista Simon Gyula volt. Oltárát a szentpéteri szász egyház adta ajándékba, majd 1910-ben Borcsa Mihály új oltárképet adományozott. Türkösben az orgona 1910-ben épült.
Csernátfaluban a régi orgonát 1891-ben cserélték le, és átadták Bácsfalunak. Az új orgonát Dangl Antal építette. Alszegben az új orgona 1891-ben épült, Felszeg pedig 1899-ben megkapta a bácsfalusi orgonát. Tatrangon az orgonát 1856-ban Nagy József építette, Zajzonban a régi oldalorgona helyett 1838-ban építették az újat. Pürkerec 1883-ban Fejér Gyula lelkész közbenjárására megkapta a brassói Kolostor utcai római katolikus templom orgonáját.

Fúvósok, karnagyok, népnevelők

A brassói szászok jobbágyaiként a barcasági csángók sorra elfeledték ősi hangszereiket, táncaikat, zenetudásukat. Az evangélikus vallás, a német nyelv és kultúra erőltetése meghozta az eredményt: lassan megszülettek a hétfalusi fúvószenekarok. Az 1848-as szabadságharc kedvet adott a katonazenekarok létesítésének, leverése után pedig falusi rezesbandaként a barcasági falvakban meghonosodtak.

Mindegyik falunak megvolt a saját rezesbandája. Ahogy a néphagyomány sorvadt, a majálisokon a zenélést átvették a rezesbandák, hasonlóképpen a temetéseken is. A Brassó szélén lévő Honterus kirándulóhely a szászok és lassan a magyarok egyik kedvenc szórakozóközpontja lett. Az első világháború idején a magyar zenekarok újra feléledtek, Trianon után pedig a fúvószenekarok köré csoportosult a fiatalság is.

A bácsfalusi zenekar hivatalos pecsétje 1915-ből való, és Geham szász karnagy oktatta őket. Fontosabb karnagyai Mártis András, Mezei Árpád – aki Mihály román király katonazenekarának is megbecsült tagja volt –, Bálint Árpád és ifj. Bálint Árpád. A bácsfalusi kultúrház udvarán rendezett ünnepek, majálisok a zenekar szép emlékei közé tartoznak. A türkösi zenekart Csere Rudi alapította, szépen induló tevékenységét néhány év múlva feladta, és a bácsfalusi zenekarhoz társult.

Csernátfaluban 1932-ben Önkéntes Tűzoltózenekar néven újraalakult a fúvószenekar, Köpe István malmos támogatásával. Csernátfalu kulturális életét Kiss Béla evangélikus lelkész előrelátása és karizmatikus tevékenysége felvirágoztatta. A második világháború alatt és után több nemzet fia bujkált vagy menekült a Barcaságra. Ilyen volt Klitschka zenetanár, a cseh katonai zenekar karnagya, aki a lelkész zenei tevékenységét a csernátfalusi és a tatrangi templomban tartott orgonakoncertjeivel is támogatta.

Egy időre ő vette át a rezesbanda irányítását. A csernátfalusi Gyulai Nagy András (1911. június 14.–1983. május 5.) elemi iskolás korában már kiváló zenetehetség volt, akire Kanabé Gyárfás igazgató mellett a lelkész is felfigyelt. Gyerekkori álmát 1947-ben valósította meg, amikor átszervezte a csernátfalusi fúvószenekart, ami néhány év alatt a leghíresebb lett a vármegyében. Parea Mihály Besszarábiából menekült ide, egykor az orosz katonazenekar fligerese, majd Mihály király zenekarának tagja volt.

Ő is a csernátfalusi zenekar erőssége lett, valamint a Brassóban vendégszereplő cirkuszok meghívott zenésze. 1958-ban a rajonok közti megmérettetésen a megtisztelő második helyen végzett, csak a legjobb szász rezesbanda előzhette meg. A hangszerek és a zenélés titkát Klitschkától tanulta, szabóként zenekarának egyenruhát varrt. Zenészeit megtanította a kottaolvasásra és -írásra, komoly népnevelést indított el; Barcaság fúvósai az ő tanítványai. Hétfalu fiatalságát összegyűjtötte, megtanította őket értelmesen szórakozni.

A hatóságok egy provokáció révén 1951-ben a Duna-csatornához deportálják, viszont ártatlansága kiderült, így egy év múlva hazaengedték. Parea ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, annyi különbséggel, hogy zenélni kellett a kommunista ünnepeken is, és nem csak magyarul; 1958–1960 között dzsesszzenekart is működtetett. A Szabó-terem, a Papp-féle sörkert, a majálisok, a tűzoltóbálok fénypontja mindig a fúvószenekar volt.

Hétfalu apraja-nagyja együtt énekelte velük az egykori tűzoltóindulót, amit Gyulai Nagy András komponált Köpe István szövegére. A hangszereket saját pénzükön vásárolták, kölcsönnel még Köpe István fűrészgyáros támogatta őket. A hangszerjavítást Kubath Wilhelm végezte brassói műhelyében. A majálisok kifogyhatatlan viccmestere Veres Jenő (1910–1988), a világ egyetlen „hivatalos csempésze’’ volt, sokszor konferálta őket. Az általa rakott csempekályhák mellett melegedik még most is a fél Barcaság. Számára a csemperakás kisebb népünnepély volt, történelmet mesélt, könyvet adott kölcsön az illető családnak.

Gyulai Nagy András zenei utódait a hatalom már egy fúvószenekör tartására kényszerítette, az alszegi pionírházban. Nem tartott sokáig a zenekör, de a pionírház igazgatója a hangszerek nagy részét 1992-ben átadta a Şaguna-középiskolának, így ért véget leghíresebb rezesbandánk története. Végül Tamás András vezette sok éven át a megmaradt csernátfalusi rezesbandát. Hosszúfaluban Fabich Károly 1945-ben újjászervezi az egykori tűzoltó fúvószenekart. Fontosabb karnagyai Laczkó Márton és Pari János. 1920-ban Tatrangon megalakul az Evangélikus Fúvószenekar Szórádi Lajos evangélikus lelkész és Zsigmond István kántortanító, valamint Pajos Árpád karnagy segédletével.

Brassó városában egykoron tüzérezred tartózkodott. 1873-ban a tatrangi rezesbanda ettől az ezredtől vásárolta a hangszereket. Ezen archaikus hangszerek nagy része ma is megtalálható. Érdekessége, hogy a többi barcasági hangszerek B hangolásúak, és csak a tatrangi hangszerek H vagy bécsi hangolásúak. 1946-ban egy párhuzamos tűzoltózenekar is alakul a Csere, Váncsa, Bálint, Csabai, Pajor, Koszta, Veres családok segítségével, akik a hangszereket Szászhermányból vásárolták.

Majd a két zenekar generációs váltása a kettőt egybemosta. 1993-ban Gyurka Árpád megalapítja a Hétfalusi Csángók Egyesült Fúvószenekarát, ami 2002-től már jogi személy. Ő tanítja a fiatalokat, menti, ami még menthető. Hétfalu méreteihez képest Réty kis falu, ott Kelemen Antal egy 50–60-as létszámú rezesbandát működtet, valamint egy fúvós-zeneiskolát. Ott szervezik meg a Rétyi Fesztivált, ahol a fúvószenekarok összemérhetik tudásukat. Egykori diákjai világhírességek.

Apácán az első világháborúba vonuló zenészek a hangszereket átadták a feleségüknek megőrzés céljából. A két világháború között is működött a rezesbanda. A kottákat mindig az idősebbektől örökölték a fiatalok. A második világháború után Szász Ernő, az apácai iskola tanára egyházi segítséggel újraszervezi a zenekart. A százéves hangszerek helyett Magyarországról új hangszereket vásárol; szüreti bálokon, farsangi mulatságokon, a kakaslövés hagyományos szertartásain kívül a temetéseken is szolgáltatja a zenét.

Apácán a második világháború után Csere György úri zenekart is alakított, amely az 1960-as évekig működött. 1974-ben Slatnikar Albert (1911–1996) Krizbán megalakítja a fúvószenekart, rá egy évre pedig szintén ő alakítja meg Barcaújfaluban is. Mindkét zenekart többszörösen díjazták a Székelyföldön, a Rétyi Fesztiválon, valamint a konstancai Aranytrombita Fesztiválon. 1991-ben a két zenekart összevonta, vezetését Páll Gyula vette át. Ez a zenekar biztosítja a brassói Német Fórum fúvószenekarának nagyobbik részét is, ők már több lemezzel is rendelkeznek. 1994-ben testvérzenekarrá fogadják az Orosházi Fúvószenekart, évente találkoznak, zenélnek.

Elfeledett zenei tehetségek

A Barcaság is bővelkedett zenei tehetségekben, de a történelem viszontagságai miatt ezek névtelenek maradtak vagy elvándoroltak. Hatházy Mihály és Dodé Árpád a kolozsvári Konzervatórium után 1967-ben a szebeni Filharmónia hegedűse lett. Dodé Árpád – apja a bácsfalusi fúvószenekar egyik alapító tagja volt – a mai napig is ott tevékenykedik, Hatházy Mihály 1970-től a brassói Zeneiskola hegedű szakos tanára.

Fontosabb tanítványai: Sárai Éva, a bácsfalusi iskola zenetanárnője, Gyurka Gellért, aki Németországban hegedűs, Koszta Árpád hegedűs, aki a sepsiszentgyörgyi Népi Együttes művészeti igazgatója, Koszta István hegedűs, Krizba evangélikus lelkésze, Vajda István, a zajzoni lakodalmas zenekar hegedűse és zongoristája, Pajor Olga orgonista, aki Tatrangon kántor, Bartalis Hajnal, a brassói Filharmónia hegedűse, Bartalis Emese (Bukarestben csellós), Bartalis Csaba, a brassói Filharmónia oboistája, Bartalis Tünde (fuvolista Déván). Soós Sándor fuvolista Marosvásárhely, Kolozsvár és Bukarest után 1970-től Németországban él.

Gyerkó András a kolozsvári konzervatórium után Négyfalu tevékeny zenetanára, aki több száz diáknak tanította meg a hangszereken játszás szépségét. Kiemelkedő diákjai: Simon-Peteu Zsuzsa, aki Frankfurtban énekes, Simon-Peteu Johanna, aki Bukarestben csellista. Simon Katalin szintén a kolozsvári Konzervatórium végzettje, majd a kolozsvári opera ünnepelt énekesnője, aki 1990-ben Debrecenbe települt ki. A csernátfalusi Bálint Ibolya a kolozsvári konzervatórium után Négyfaluban zenetanárnő.

Az alszegi Hammas Katalin szintén a kolozsvári konzervatórium végzettje, majd 1975-től a kolozsvári opera csellistája, ő is kivándorolt Magyarországra. A bácsfalusi Musát Gyula a kolozsvári konzervatórium után 1980-tól a sepsiszentgyörgyi Zeneiskola fuvolistája. Hatházy Gábor a kolozsvári konzervatórium klasszikus gitár és zongora szakát végezte, később tanár. Az alszegi Páll Mihály énekes és lakodalmi hegedűs. Simon András a bácsfalusi iskola igazgatója, sok éven át a hegedülést is tanította. Bálint István festőművész kiállítással egybekötött mandolinkoncerteket is tartott, Vigovszky Gyula pedig gitárkoncerteket.

A népi együttesek lassan meghonosították a tangóharmonikát, a klarinétot, szaxofont stb. Egykor minden falunak, egyháznak volt népi táncegyüttese, mára csak a Kéknefelejcs maradt. Hétfalusi iskoláink még rendelkeznek furulyaegyüttessel. Valamikor minden falunak megvolt a saját kórusa, mára csak a Gyerkó András Polifon kórusa maradt, amely rendezvényeink állandó meghívottja.

Az első világháború után Vak Feri hegedűvirtuóz zenekara a mulatságok, lakodalmak és a Papp-féle sörkert állandó meghívottja volt, a bécsi döntés után Magyarországra távozott. Háromszékről jöttek a Karácsonyi és a Demeter családok zenekarai, amelyek huzamosabb ideig lakodalmakon zenéltek. Az egykori, egymással versengő zenekarok közül mára csak a Tóthpál István által 1998-ban alapított Hangulat zenekar működik Csórik István, Pari János, Nagy Gábor és Fejér István tagokkal.

Mindezek mellett a Barcaság zenei fénypontja a Háromfaluban megőrzött Borica, aminek szakrális tartalma és zenei ősiessége visszanyúlik az ataiszi időkbe. Ideje volna, hogy a Boricát, Világörökségünk egyik gyöngyszemét, hungarikumként levédje az ENSZ.

Bencze Mihály