Az embertelenség emlékhelye: a máramarosszigeti börtön

A tárgyiasított lelkiismeret és emlékeztető helyszín az egykor rettegett börtön Máramarosszigeten, ahol az egykori elítéltek és deportáltak népes küldöttsége a napokban kollektív emlékezésre megjelent. A múzeummá alakított börtön A Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékhelye nevet kapta, és mind a földszint, mind a két emelet egykori cellái, valamennyi, a sokféle, de egyirányú ellenállást jeleníti meg fényképekkel, magyarázó szövegekkel, rabok tárgyaival, szegényes ruházatukkal, akkoriban büntetés terhe mellett rejtegetett játékokkal. Az ötven ilyenképpen kialakított terem és cella átfogóan és térképekkel jeleníti meg a gyűlölt kommunizmus és pribékjeinek bűneit.

Az emlékező gyűlés után, ahol az ismert költőnő, Ana Blandiana és mások beszéltek a feledés ellen, az emlékezés és számonkérés jogáról, sőt kötelességéről, elvittek a szegények temetőjébe, ahol ortodox és görög katolikus mise keretében emlékeztek az elhunytakra, kivégzettekre és az egykori börtön lakóira. Néhány elhanyagolt sír és egy hosszú, nevekkel vésett betontábla ismerteti az egykor itt szenvedőket. Sok közülük a magyar, a német, a zsidó a többségi román mellett, de az a véleményem, hogy sem a börtönmúzeum, sem a szóbeli emlékezés nem tükrözi a valóságnak megfelelően a magyarság szervezkedéseinek jelentőségét. Így nem találtuk nyomát a magyarság jogainak harcos ellenállói között sem az ún. etnikai üldözöttek cellájában, sem a diákmozgalmak cellájában. Egyáltalán nem jelenik meg sehol a tíz kivégzettet eredményező Szoboszlay-mozgalom, sem az erdélyi magyarság jogfosztottságáért bebörtönzött memorandisták. Tapintatból? Vagy még mindig bűnösök közt tartatnak számon Románia legjobbjai is? Ki tudja, mi a helyes válasz. Kár, mert az Európa Tanács a három legjelentősebb emlékhelyek között nevezte meg 1998-ban a máramarosszigeti emlékhelyet. Olyan nemzetközileg számon tartottak mellett, mint az auschwitzi és a párizsi Béke emlékhely. Talán ideje lenne erről megkérdezni a Civil Akadémia elnöknőjét, Ana Blandianát.

Puskás Attila

A szerző a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Kovászna megyei szervezetének alelnöke