Anita T. jobb orcája

Ha bárki is szóba hozná az évekig húzódó dzsungelharcokat vagy azt a keskeny vágást, ami Anita T. jobb orcáját jelölte meg örök időkre, a legjobb átülni egy másik asztalhoz, de még biztosabb, ha gyors italhörpintéssel nekilátunk a távozásnak. Nekilátunk, mert a távozás több részből tevődhet össze, úgymint: a pincér értetlen tekintete, akkor most nem ebédel, akkor most mégse hozzam a következő italt, a teremfőnök gyanakvó pillantása, a fagyos hangulat, a hirtelen az asztalok közé ereszkedő csend, nem beszélve a bozótvágó késről, ami legjobb esetben gyorsítóként hat, amikor (célt tévesztve) elsüvít az ember füle mellett, innen már csak egy ugrás, és az ember így vagy úgy, de ki is lép a történetből, és vagy szép számban rendelkezésre álló barátokkal, vagy szellemként tér vissza.

A Paprikás vendéglő megszűnésének okairól és következményeiről órákon keresztül beszélhetnénk, junták nevei villannának fel és tábornoki váll-lapok, aztán az általános hangzavart elnyomná a gépfegyverek komor ugatása. Ezért jobb, ha megmaradunk az ugyancsak durva (de a fentieknél jóval finomabb) történetnél, ami Anita T. jobb orcáját örökre megjelölte.

Anita T. nem is tudott a Paprikás vendéglő létezéséről, sőt a magyarok létezéséről sem, pedig ha valaki alaposan megfigyelte az arcát, rögtön rájött, hogy a fiatal hölgy talán kiskunsági, de inkább székelyföldi ősökkel rendelkezik. Alacsony testalkata ellenére minduntalan felhívta magára a férfiak figyelmét, azzal a hatalmas fülönfüggővel, ami Vénusz derékövéhez mérhető csáberővel bírt. Amikor a különböző külvárosi étkezdék asztalai fölé hajolt, hogy minél hamarabb megegye napi adagját, az egy tányér levest, a fülönfüggő teljesen eltakarta Anita T. bal orcáját, így mindazok a vendégek, akik a bal oldalán foglaltak helyet, sajnálkozva vették tudomásul, hogy azon a napon már nem gyönyörködhetnek annyit a minden egyes falat után megjelenő apró, de mégis iszonyúan érzéki gödröcskében, míg a jobb oldalon ülők virágszirmokat és aprópénzt szórtak a szó nélkül étkező Anita T. lába elé. Levese és türelme fogytán a fiatal hölgy, Anita kisasszony, ahogy Ahutulappa, az indián kidobóember szólította, összeszedte a pénzt, rátaposott a virágszirmokra, és kilibegett a másodosztályú kajálda sóvár pillantásainak kereszttüzében.

A kereszt és a tűz, így együtt, nem minden esetben hat megtisztítóerővel, sőt egyeseket éppen ez ránt le a bűnök mocsarába. Ez történt Rodrigóval, a Paprikás vendéglő főpincérével is. Mert a főpincér szerette a tűzrőlpattant menyecskéket, és azonnal felvillanyozódott, amikor délután három órakor, nyakában aprócska kereszttel, Anita T. ellépdelt a Paprikás vendéglő ablaka előtt. Rögtön tudta, hogy a lány testének visszafogott, apró rezzenései olyan erős vulkanikus energiákat jeleznek, hogy azoktól még egy tapasztalt főpincér szíve is meglágyul.

Így is történt. A pillanatnyi ellágyulást azonban sűrű izom-összehúzódások követték, a főpincéri szív egyre gyorsabban, de még mindig ütemesen vert, ahogy hajdanvolt őrmesterhez illő futólépésben Anita T. nyomába eredt.

Mexikóváros fölött sűrű, sötét felhők gyülekeztek, az Anita T. által látogatott gyorsétkezde sarkán ekkor bukkant fel a nyolckilós, Bumbi névre hallgató kandúr, aki éppen lélekszakadva menekült egy huszonhárom kilós fajtiszta kóbor kutya elől.

Bumbi már ugrott a kerítés felé, amikor Anita T. a rémült és megállni már képtelen kandúr és a kerítés közé lépett. Az úrifiú kandúr igyekezett kitérni, de hátsó lábának egyik karmával örök időkre megjelölte Anita T. jobb orcáját. A fiatal nő hátrahanyatlott, a főpincér karon ragadta, az étkezde ajtaján kilépő Ahutulappa, a vérző arcú Anitát látva, egy jól irányzott döféssel szúrta szíven Rodrigót.

A néhány másodperc múlva magához térő Anita T. semmit sem értett az egészből.