Aki minden dalt fejből tud

Minek tartja magát?

Vendéglátómuzsikusnak. Jól hangzik a bárzongorista is, de nemcsakbárokban játszottam, hanem éttermekben,kávéházakban is.

Hány hasonló muzsikustismer?

Nem nagyon ismerek mást,elkoptak. Sajnos. Képzelje, a Boráros tértől aMargit hídig 24 zenés vendéglátóegységvolt a rendszerváltás előtt. Ma egy sincs.Budapest-szerte sem lehetünk sokan.

Hogyan lett muzsikus?

Harmincban születtem Miskolcon,zenészcsaládban. A miskolci Hubay Jenő-zeneiskolábaúgy vettek fel hétévesen, mint haladót.Hegedültem, apám tanított meg rá. Azigazgatóm azt mondta a szüleimnek, hogy pár évmúlva a gyerek neve úgy fog csengeni, mint egy finomkis üvegharang. Erre jött 1944, akkor 14 évesvoltam, szétbombáztak bennünket. Az apám,aki nekem az Isten után mindenem volt, ’45-ben meghalt.Anyám ott maradt három gyerekkel, elkerültünkDebrecenbe, ott kezdtem muzsikálni. 1946-ban már öttagúzenekarom volt, ’55-re pedig normálisan éltünk,megkerestem annyit, hogy a három gyermekem iskolábajárhasson. Igaz, soha nem voltam szabadságon, üdülni.Amikor szabadságon lettem volna, körbetelefonáltama zenészbarátaimat, és helyet cseréltünk:ők zenéltek helyettem, én meg helyettük. Aztánaz első feleségem meghalt, rá egy évremegismerkedtem a másodikkal, akivel immár 37 éveegyütt élünk.

Gyerekei közül egyik semkövette Önt a zenészi pályán?

Nem engedtem. Az első feleségema tudtom nélkül beíratta a fiamat a zeneiskolába,zongorára. Kitűnő volt az első értesítő, afeleségem azt hitte, ezzel majd meggyőz. Én viszontbedobtam a cserépkályhába az értesítőt,majd kihívtam a feleségem a konyhába. Aztmondtam neki: ugye, én soha nem beszéltem arról,hogy sokszor hogyan keresem a pénzt. Tudod miért?Azért, mert én nem akartam, hogy a könnyedbelehulljon a levesbe. Én nem teszem ki a gyermekemet annak,hogy ők is ezt az életet éljék. Az ötvenesévekben, nagyon sok mindent le kellett nyelni. Én márakkor sem nagyon ittam,
viszont voltak esküvők, ahol afejemre öntötték a pálinkát, ha nemakartam meginni. A többiről nem is akarok beszélni.

Milyen helyeken dolgozott alegszívesebben?

Hosszú évekig dolgoztamaz Utasellátónál, az igazgató kedvencevoltam, mert minden magas rangú vendégének akedvében jártam. Öt éven átmuzsikáltam a Balatonon. A feleségemmel együttdolgoztam, ő felszolgált és számolt, igyekeztembevonni a szakmába, hogy együtt legyünk. A főnöklehozott több nagykövetet, a pártközpont nagyembereit. Az orosz nagykövet felesége megkért,hogy játsszam el a Pacsirtát. Azt hitte, az egy nóta,de hát én úgy játszom, ahogy megírtaa szerző. El volt ragadtatva, összevissza puszilgatott,háromszor kellett eljátszanom neki. A vezérigazgatóbecsülte, hogy ott muzsikáltam, ahol kellett, nyáronBalatonfüred, télen Keszthely, Siófok. ANyugatiban, ahol egy 420 személyes étterem volt, tízévig muzsikáltam, innen mentem nyugdíjba’86-ban, miután meghalt az igazgató, éshelyette olyan ember jött, aki az ország legnagyobbvendéglátóját tönkretette. Elküldtekembereket, eladott mindent, engem leszázalékoltak. Deazóta is dolgozom megállás nélkül.

Hogyan lett hegedűsből zongorista?

A zongoristám Svájcbólhozott egy pici hangszert, amelyik csodákra volt képes.A leszázalékolás miatt be kellett feküdnöma MÁV-kórházba. Ott meglátogatott azAmerikában élő sógornőm, tőle kértemegy olyan kis csodahangszert. Amikor megkaptam, még semmit nemtudtam játszani rajta. A konyhában kitettem magam elé,és elkezdtem pötyögni. A feleségem rámnézett, s azt mondta: drágám, ezt akkor csináld,amikor nem vagyok itthon. Azt válaszoltam neki: drágám,két hónap múlva bemegyek a szakszervezethez, ésmegmondom, hogy megszűntem hegedűsnek lenni, billentyűs vagyok.Hatvan napon át tíz órát gyakoroltam, kétórát pihentem, tíz órátgyakoroltam, két órát pihentem. Két hónapmúlva leültettem a feleségem a fotelbe, éselkezdtem játszani neki a Tosca Levéláriáját.A szakszervezetben azt kérdeztem a főnöktől: mondjameg, hol adják a legmagasabb gázsit. Első esteelmentem a helyre, bankett volt, elkezdtem a muzsikát. Afeleségem annyira izgult, hogy hajnali kettőkor, amikorhazaértem, még nem aludt. Kérdezte, hogy volt,mire én sorra benyúltam a zsebeimbe, éselőhúztam a pénzt, annak bizonyítékaként,hogy jól szerepeltem.

Akadt olyan eset, hogy nem ismerte azeneszámot, amit a vendég kért?

Tőlem nem lehet olyat kérni,amit ne tudnék. A gyógyászati segédeszközökgyárának bankettjén egyszer odaszóltnekem az egyik férfi, hogy művész úr, nekünka magyar nóták a kedvenc számaink, mi aztszeretnénk. Összefogtam egy csomó borítékot,mondtam, uraim, ha ezekbe mind magyar nótát kérnek,és egyetlen olyan lesz, amit nem tudunk, a cehet énállom. Nem volt rá szükség. Egy régifőnököm egyszer azt mondta: összejöttünkmi, régi pincérek, és mondtam nekik, hogy vannekem egy olyan zenészem, aki mindent tud. Hitetlenkedtek,erre meghívta őket, hogy próbálják ki.Lejöttek hárman-négyen, mind idősebbek, igaziúriemberek. Leültek, és az egyik mondja a számcímét: Úgy szédülök én.Kérdezte, hogy el tudom játszani? Ránéztema főnökre mosolyogva, mondtam, el is énekelem. A végénkezet rázott velem, s azt mondta a főnökömnek:Béla, igazad volt. Mert nyilván, akitől ő hallotta,csak játszotta, nem énekelte.

Hol tanulta?

Lakásomban minden szekrényben,ágyneműtartóban kotta van, vagy 35 kiló. Ésaz agyam olyan hál’istennek, hogy elolvasok egy szöveget,és harminc év múlva is eléneklem. AMúzeum körúton van egy antikvárium, odajártam böngészni és vásárolni.Aztán ha volt olyan szám, ami nem jutott eszembe, voltkét barátom, akivel cserélgettünk, amitkaptam, lekottáztam, lemásoltam.

Zenekari muzsikusból magányosfarkas lett. Nehéz volt a váltás?

Én mindig zenekarvezetővoltam, de imádtam egyedül zenélni, mert azemberek mindig problémásak. Volt olyan év, hogytizenegy embert cseréltem le.

Mit kellett elkövetni ahhoz, hogylecserélje az emberét?

Azt mondtam a zenekar tagjainak:uraim, itt van ez a dobogó, innen van a nyakkendőnk, apaprikás csirkénk jó tejfelesen, nokedlival, mega kanapénk otthon. Innen, erről a dobogóról.Tehát ahogy a pap misézik az oltár előtt, úgykell itt is viselkedni. Másképp nem lehet, mert akkormegválunk egymástól. Egyszer a Fészekklubban a zenekarvezetők értekezletén mondta valaki:öt olyan zenekarvezető kellene, mint a Görcsi Gábor,akkor nem telefonálnának a főnökök estekilenckor, hogy most részegen jött be, most szakállasan,most gumicipőben. A borítékrendszer, amit éntaláltam ki, a kulturált szórakoztatástmeg a vendég igényének kielégítésétegyszerre oldotta meg.

Minek köszönheti, hogy ennyiember szerette?

Első elemista anyag. Amikor belépekaz utcáról, ott van a ruhatáros néni,hangos kezétcsókolomot köszönök neki,mellette van az idős vécés néni, annak iskezétcsókolom. Mindenkinek hangosan köszönök,nem az orrom alatt mormolok. És a műsoromat azzal kezdem,hogy először a női felszolgálók kedvenc számaitjátszom, utána a férfiakét. Mit kapok?Mosolyt. Puszit küldözgetnek, és már megvan ahangulat közöttünk. Minden asztalon ott vannévjegyboríték, rajta: kérje kedvenczeneszámát. Azt kért a vendég, amitakart. Amikor zenekart alakítottam, azt mondtam az embereknek:uraim, záróra után próba. Kérdezték:meddig? Mondtam, ameddig azt nem mondom, hogy vége. De örömmelcsinálták. Ráadásul a gázsit énállapítottam meg. Amikor már drágult azélet, a kenyér már 6,60 volt, akkor napi 40forinttal magasabb gázsit adtam a zenekaromnak, mint amennyiLakatos Sándornak volt a Mátyás pincében.Aztán már úgy imádták a próbát,hogy a végén nem lehetett hazaküldeni őket. Amuzsikát imádták.

Az évek folyamán kellettváltoztatni a repertoáron?

Nem fogja elhinni. Vannak fiatalok,akik olyan számokat kérnek, mint a Vén cigány,meg a Szőke gyerek, Akácos út, Ne nézzem úgyrám a gyönyörű szemével. Fiatalok. Ámulok,hogy honnan szedik. De tőlem nem kérnek olyan számokat,hogy Beatrice… Ha ezt akar hallgatni, megveszi lemezen.

Soha nem álmodott sajátlemezről?

Nem foglalkoztatott. Egyszercsináltak egy CD-felvételt velem a Bástyaborozóban. Több mint kétórás műsorvolt, hangmérnököt hoztak. Milyen műsort játsszak,kérdeztem? Gabi bácsi, azt, amit eddig hallottunkmagától. Hát ebben minden volt. Ígértéka végén, hogy adnak egy példányt, demondtam, ne fáradjanak.

Milyen a jó muzsikus?

Józan, és imádja,amiből él.

Mindenkit képes szórakoztatni?

Bárkit, húszévestőla nyolvannyolc éves fiatalokig. És mindenkivelmegtalálom hangot. Két-három mondatot szóljon,és én már tudom, hova állítsam atekerőt.

Leopold Erika