Aggályos államigazgatási reform Finnországban

Finnországban jelenleg több államigazgatási szférát is átszerveznek, aminek következményeként több helyen is gyengül a svéd nyelv pozíciója. Januártól megszűntek például azok a rendőrőrsök, melyek munkanyelve eddig a svéd volt, és kétnyelvű rendőrőrsökbe olvadtak be. Hasonlóan, míg korábban három bíróság munkanyelve svéd volt, a jövőben csak egy bíróság fog kizárólag svéd nyelven működni. Ráadásul több államigazgatási hivatalt a kétnyelvű Vaasa/Vasából a finnek által lakott Seinäjokiba költöztetnek, ami nemcsak a svéd nyelvű ellátás színvonalát sodorhatja veszélybe, hanem az eddig svédek által betöltött állásokat is. Bár Finnországban a svédek az ország teljes lakosságának csak 5,5 százalékát teszik ki, a svéd az állam második hivatalos nyelve. Az 1919-es finn alkotmány 50. cikkelye tartalmazott egy rendelkezést, mely a közigazgatási egységek nyelvi jellemzőinek védelmét szolgálta. A rendelkezés szerint minden olyan intézkedés tekintetében, amely érintette a közigazgatást, figyelembe kellett venni a közigazgatási egységek nyelvi sajátosságait, s az államnak úgy kellett eljárnia, hogy ne sérthesse a nyelvek státusát.

Csakhogy Finnországban az 1990-es évek végén elindult egy alkotmányreform, s a 2000 márciusában hatályba lépett új finn alaptörvény már nem tartalmazza az előbb említett rendelkezést, mely a nyelvek területi védelmét szolgálta. A Vasabladet szerint az alkotmány e passzusának eltörlése tulajdonképpen előkészítette a terepet a jelenleg zajló közigazgatási reform számára. A napilap az üggyel kapcsolatban kiemeli a politika felelősségét, részben azért, mert az alkotmányreformnak nemzetközi vonatkozásai is vannak. Finnország ugyanis 1995-ben aláírta, majd 1998-ban hatályba léptette az Európa Tanács Keretegyezményét a nemzeti kisebbségek védelméről. A keretegyezmény 16. cikkelye szerint a felek „tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a Keretegyezményben foglalt elvekből származnak”. Finnország az Európa Tanácsnak 1999 februárjában keltezett jelentésében úgy nyilatkozott, a keretegyezmény ezen kívánalmát az 1919-es finn alkotmány 50-es cikkelye biztosítja.

Bár az új finn alkotmány – melyből már kimaradt a nyelvek területi védelmét biztosító passzus – csak egy évvel később lépett életbe, az alkotmányreform a jelentés elkészítésekor már javában zajlott. Ezért a lap szerint a jelentés – melyet Helsinki az Európa Tanácsnak küldött – erkölcsi aggályokat vet fel. Az egyre nagyobb aggályokat keltő államigazgatási reform miatt Tarja Halonen jelenlegi köztársasági elnök – aki 1995 és 2000 között Finnország külügyminisztere volt – felvetette egy kétnyelvűségért felelős minisztérium felállítását. Az intézmény feladata a finn és a svéd nyelv státusának felügyelete, és a nyelvhasználathoz szükséges intézkedések meghozatala lenne.

Vincze László