2011. január 14., 10:562011. január 14., 10:56
Hogy eljussunk az élőlények genomjának részleges megváltoztatásához, a már ismert DNS (dezoxiribonukleinsav: az átöröklés anyagi hordozója) molekuláinak mesterséges előállítására volt szükség. Ez 1959-ben sikerült A. Kornbergnek, majd 1967-ben megszületett a szintetikus, mesterséges fertőzőképes vírus-DNS is. Már ekkor a béke (gyógyítás) olajágát és a háború biológiai fegyverét mutatta fel az ember. Már választhattunk: merre haladjunk. Nemsokára, 1972-ben három tudós kutató (H. Boyer, S. Cohen, P. Berg) bebizonyították, hogy egyik élő sejtből egy másikba átvihető gén vagy géndarab, sőt akár mesterségesen előállított DNS is.
Ha ivarsejtbe (zigótába) viszik át, öröklődik, ha testi (szomatikus) sejtbe, akkor nem öröklődik az új jelleg, tulajdonság. Az előbbi esetben részben változott – némi túlzással szólva – új faj megjelenését regisztrálhatjuk. Természetesen a géntechnológia alkalmazásával létrehozni egy megváltozott élőlényt nem egyszerű. Ennek – többek között – útját állja a megváltoztatandó szervezet természetes „védőgátja”. Ezért (is) kell „becsapnunk” a védekezőt és a transzgént vírusok, ritkább esetben baktériumok, a promoterek, a marker- és stopjelzős génhez (összességükben: vektorokkal) csatolt „vonattal” viszik be a célzott sejtmag megfelelő helyére.
Ezzel (és más, itt nem ismertetendő) módszerekkel sokszor kell megismételni a folyamatot, majd miután a próbálkozásokat siker koronázta, külön kell választani a most már GM-sejteket (szelekció), ezután létrehozni az immár megváltozott élőlény életképes és szaporodásra is alkalmas egyedeit. Csak több nemzedék gondos kiválogatása (szelektálása) után tekinthetik létezőnek a megváltoztatott jellegekkel (is) rendelkező élőlényt és kérhetik a forgalmazásának engedélyeztetését.
Annyit biztosan tudunk, hogy milyen céllal állítottuk elő. Nem ismerjük viszont – rövid idő alatt nem is ismerhetjük – az esetleg káros, nemkívánatos mellékhatásokat. A létrehozásához felhasznált temérdek pénznek azonban meg kell (méghozzá busásan) térülnie. Elindul tehát egy világméretű reklámhadjárat, amely természetesen igyekszik a hasznosság hangsúlyozásával és a kockázatok elhallgatásával meggyőzni a mindig kételkedő társadalmat.
Egyoldalú szemlélet lenne részemről, ha csupán az eleve visszautasítás ördögét idézném föl. Ma már igen sok, csodaszámba menő fejlesztés ismert a GM-eljárással, amelyek mind a táplálkozásunk, mind egészségünk szempontjából értékesek. Néhány példát csak a szemléletesség kedvéért említek, hogy megközelítő képünk legyen a tudományos-fantasztikus filmeket is megszégyenítő „alkotásokról”. A sarkvidéki lepényhal hidegtűrésért felelős génjét gyümölcsökbe és zöldségekbe vitték át, növelve fagyállóságukat.
Más: kiiktatva a vágott virágok hervadását okozó etilénreceptor gént, tartósan megőrizték a virágok élettartamát. Megint más: már 1982-től ismert a GM-baktériumok által termelt inzulin, de más, eddig állati szervekből kivont gyógyszerek is ma már GM-technológiával készülnek. Emberi géneket is átvihetnek állatokba. Például kecskék, szarvasmarhák GM-eljárással emberi anyatejet adnak, de emberi heresejtekből meghatározó gének átvitelével egerek termelnek emberi spermát (tudnunk kell, hogy mindössze 10 százalék a genomeltérés ember és egér között). Ha erre terünk lenne, sorolhatnánk az egyre megdöbbentőbb példákat! De lássuk a „teremtés” másik arcát.
A géntechnológia nem ok nélkül váltotta ki a tiltakozások hullámát. Elsősorban a mezőgazdaság és ebből következően az élelmiszeripar bizonyult a befektetett pénzek és kutatási eredmények legfontosabb területének. Természetesen egyetlen (különösen amerikai) vállalkozó, beruházó sem karitatív céllal ömlesztett dollármilliókat a kutatásba, a pénzének „fiadznia” kellett. Valamenynyi hasonló kutatási terület ma már a multinacionális vállalatok irányítása alatt áll. Európa – legalábbis az uniós államok többsége – ódzkodik azoktól a mezőgazdasági terményektől és GM-háziállatoktól, amelyekben a végrehajtott változások mellékhatásai nem ismeretesek.
A megtermelt árut azonban el kell adni. Ha felgyűl a termelőnél, és Európa nem veszi meg, megajándékozzák vele a „harmadik világot”. Ezekből a tételekből küldött 2002-ben az Egyesült Államok 26 ezer tonna GM-kukoricát három éhező afrikai államnak (Zimbabwe, Mozambik, Zambia), de csak Zambia fogadta el a „jótéteményt”, míg a másik két állam arra hivatkozva, hogy szennyezi a helyi tiszta fajtákat, elutasította.
Az amerikánusok érvelése az volt, hogy kár, hiszen a kukoricamoly ellen volt génmódosított. (Ehhez viszont tudnunk kell, hogy a kukoricamoly csak Európában károsít.) Így a nagy fogyasztó és jól fizető Európa az 1999-es letiltás miatt (azóta részben felszabadították) igencsak megnézi, a tengerentúliak mit akarnak lenyomni a torkán. A sértettségükre jellemző a volt elnök, George W. Bush megjegyzése, amely „maradisággal” vádolta az öreg kontinenst. Ennek a vádnak az a háttere, hogy a tiltások miatt évente mintegy 300 millió dollár „veszteség” éri az Egyesült Államokat.
Csak jelzésszerűen említek meg néhány GM-hasznot. A Bacillus thuringiensis toxinját meghatározó gént átvitték a burgonyába, miáltal kialakult a kolorádóbogár elleni GM-védelem. Hasonlóképpen a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló gén átvitele a termesztett növénybe lehetővé tette totális gyomirtók alkalmazását, amelyek valamennyi gyomot kipusztítják, a kultúrnövényt viszont nem. Ma már Európában is jelen van néhány, takarmányozás és élelmezés szempontjából fontos GM-kultúrnövény. A két legfontosabb, a szója és a kukorica 60 százalékban már GM, és természetszerűleg bekerült a gyártott termékekbe is (húskészítményekbe, csokoládéba stb.).
Példa a jogos kételyekre az Egyesült Államokban jóváhagyott GM-paradicsom, amely az állatkísérletek során a patkányok gyomorvérzését váltotta ki. De erről nem szólt a híradás... Más: a kukoricából készült és forgalmazott csipszek ugyancsak ártalmasnak bizonyultak. De a GM megteremtette az új, eddig ismeretlen járványok megjelenését is a vírusok és a baktériumok manipulálása következtében, mivel a mutáns kórokozók ellen nincs kialakult védekezési mechanizmus. Statisztikai adat, hogy naponta majdnem 50 ezer ember hal meg antibiotikum-rezisztencia miatt.
A járványok visszatérte mára már reális veszély. Mindezekért szükséges mérlegre tenni az ellenőrizhető bizonyosságig magunkat és környezetünket védő kételyeinket. Ne vessük el azt, ami meggyőzően jó és hasznos, hiszen 2050-ig Földünk lakossága megkétszereződik, és már ma sincs elegendő megművelhető terület a jelenlegi népesség eltartására, az évezredes múltú nemesítés pedig a GM-hez képest igen lassú folyamat. Ugyanakkor józanul fontoljuk meg, és ha így döntünk, vessük el azt, ami nemcsak felborítja földi létünk természetes egyensúlyhelyzetét, hanem egyenesen ártalmas létünkre.
Szerző: Puskás Attila, sepsiszentgyörgyi biológus
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok