A meg nem alkuvás iskolapéldája

A Kelet lánya Benazir Bhutto önéletrajza, melynek révén átfogó bepillantást nyerhetünk egy olyan világba, amelyrõl folyton hallunk, az írott és elektronikus média jóvoltából részévé vált hétköznapjainknak – amelyrõl viszont bátran kijelenthetõ, hogy nem ismerjük. Vagy legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt egy ott élõ – jelen esetben Benazir Bhutto – megmutatja nekünk.
Ebben a vonatkozásban pedig engedtessék meg egy kis kitérõ. A könyvet elõször kézbe véve és a hátlapon található információkat elolvasva némi fenntartással fogtam hozzá ezen önéletírás olvasásához. Mert mennyire adhat valóban hiteles leírást Pakisztánról valaki, aki az ország egyik legismertebb és leggazdagabb családjának sarja, aki az Egyesült Államokban és Angliában a legtekintélyesebb egyetemeken végezte tanulmányait, hazatérése és bebörtönzése után pedig külföldi számûzetésbe kényszerült? Erre a kérdésre, amelyet minden bizonnyal az olvasók többsége feltesz magának, rögtön válaszolni is szeretnék. Bhuttónak sikerült olyan képet festenie országáról, amelynek révén egy európai átlagolvasó számára is átláthatóbbá válnak olyan, a muzulmán világgal kapcsolatos összefüggések, amelyek eddig egyáltalán nem, vagy csak részben voltak ismeretesek számunkra. De ne számítson senki objektív, tényfeltáró, a Pakisztánban uralkodó politikai viszonyokat minden szemszögbõl megvilágító elemzésre. Egyértelmû, hogy Benazir Bhutto saját helyzetébõl adódóan nem kerülhette el a szubjektivitást, és – önéletrajzi mûrõl lévén szó – csupa olyasmit ír le, ami közvetlen vagy közvetett formában befolyásolta életét. És éppen ebbõl adódik a mû hitelessége, egyes esetekben pedig bizonyítást nyer az a tézis is, miszerint a történelem olykor nem más, mint véletlen egybeesések láncolata. Ez utóbbi megállapítás – még ha közhelynek tûnik is – a mû egyik vezérmotívuma, amelyet Bhuttónak sikerül úgy tálalni, hogy ne keltse az olvasóban a mesterkéltség érzését. Amúgy ez A Kelet lánya egészére érvényes, és a könyv egyik legfõbb erõssége. Benazir Bhutto nem pózol: hitelesen „jelen van”, és az általa leírt dolgok révén közelebb kerül mindazokhoz, akik olvassák.
Benazir Bhutto története – sajnos – jelen esetben a végével kezdõdik. Nagyon találó a hátlapon olvasható szöveg egyik passzusa, amely így szól: „Ma még nem tudjuk, hová vezet Benazir Bhutto útja. Nem sejthetjük, hogy a napi híradót nézve jó vagy tragikus hír fogad bennünket vele kapcsolatban.”
A világ számos nyelvére lefordított könyv magyarországi megjelenése után röviddel a pakisztáni politikusnõ szélsõséges merénylõk áldozatává vált. 2007. december 27. kora délután a világ vezetõ hírcsatornái sorban arról tájékoztattak, hogy Bhutto súlyos sérüléseket szenvedett egy több áldozatot követelõ robbantásos merénylet során. A két ízben miniszterelnökké választott Bhutto állapota kritikus, és kórházban ápolják. Néhány órával késõbb ugyanezek a hírcsatornák a politikusnõ haláláról számoltak be. Az elkerülhetetlen tehát bekövetkezett.
Elkerülhetetlen, mivel Bhutto végig tudatában volt annak, hogy élete veszélyben forog, és ez a veszély csak fokozódik, ha visszatér hazájába. Könyvében többször utal is erre, 2007 októberében mégis visszatér Pakisztánba, hogy induljon az idén esedékes választásokon, és kampánykörútjai során személyes jelenlétével bizonyítsa szimpatizánsainak, küzdelmük nem volt hiábavaló. Röviddel hazatérését követõen megpróbálják meggyilkolni. Bhutto megmenekül ugyan, de a robbantásos merényletnek több mint száz áldozata van. Ez volt az elõjáték a decemberben bekövetkezett tragédiához. A Kelet lánya feltárja mindazon ok-okozati összefüggéseket, amelyek a szomorú végkifejlethez vezettek. Bhutto ugyanis a demokrácia elkötelezett harcosának vallotta magát – és minden bizonnyal az is volt, bizonyíték erre egész életútja. Épp ezért a Pakisztánra és az iszlám világra jellemzõ viszonyok közepette nem meglepõ, hogy számos ellenségre tett szert. A politikusnõ több ízben bírálta a szélsõséges fundamentalista csoportok tevékenységét. Könyvében egy helyen a következõket írja: „Tudom, hogy jelképe vagyok annak, amitõl az úgynevezett dzsihádisták, a Talibán és az Al-Kaida a legjobban félnek. Egy olyan nõi politikai vezetõ vagyok, aki haladást, oktatást és technológiát akar hozni Pakisztánba.” Mindezek ellenére mégis vállalja a visszatérést, amit a dubai számûzetésben élõ politikus könyve utószavában meg is indokol: „Tisztában vagyok azzal, hogy bizonytalan jövõ vár rám, amikor 2007-ben visszatérek Pakisztánba. (…) De teszem, amit tennem kell, és feltett szándékom visszatérni, és teljesíteni a népnek tett ígéretem, hogy mellette állok a demokráciáért folytatott harcában.” Ennél is megkapóbb a következõ mondat: „Pakisztán összes gyermekéért vállalnom kell a kockázatot.” Láthatjuk tehát, hogy a politikusnõ egy olyan utat választott, amelyrõl majdnem biztosan tudta, hogy a halálba vezet. Megalkudni mégsem volt hajlandó. A könyvben erre a dilemmára is választ ad: „Keveseknek adatik meg az a kiváltság, hogy a társadalmi változások mozgatórugói legyenek, hogy elhozzák a modern kort egy olyan országba, amely csak a legalapvetõbb infrastruktúrával rendelkezik, hogy megdöntsék a nõk szerepével kapcsolatos sztereotípiákat, és végül, hogy reményt adjanak olyan emberek millióinak, akik addig nem ismerték a reményt.”
A Kelet lányából elénk tárul eme mozgalmas, küzdelmekkel teli és egyben lenyûgözõ élet, amelyet Bhuttónak sikerül olyanformán megírni, hogy sok hivatásos író is megirigyelhetné. Bátran ki lehet jelenteni, hogy A Kelet lánya irodalmi mûalkotás annak rendje és módja szerint: a „cselekmény” gördülékeny, stílusa magával ragadó és – amint azt már korábban említettük – nyoma sincs benne mesterkéltségnek. A megtörtént események leírása nem csap át száraz tényközlésbe, Bhutto minden esetben nagy gondot fordít a részletek kidolgozására, és ez magas fokon teszi élvezhetõvé a mûvet. Nem elhanyagolandó továbbá az sem, hogy a könyvben foglalt, többnyire tragikus események ellenére néhol átüt a humor, tetten érhetõ egyfajta sajátos, cinizmussal kevert irónia, amely az orwelli hagyományt idézi fel. Figyelemreméltóak ebben a vonatkozásban azon fejezetek, amelyekben Bhutto pakisztáni bebörtönzéseirõl és házi õrizetbe kényszerítésérõl értekezik.
A Kelet lánya szerzõje ma fizikailag már nem létezik. Pakisztánban továbbra sincs béke, a választásokon, amelyekre Benazir Bhutto is készült, merénylet merényletet követ. Mégis, e kiváló személyiség önéletrajza sok tekintetben példamutató. Példa arra, hogy szilárd hittel és kitartással lehet harcolni olyan ügyekért is, amelyek látszólag eleve kudarcra ítéltettek. Ez pedig nemcsak a politikai harcok esetében igaz, hanem – Bhutto példájából kiindulva – alkalmazható az élet minden területén. A Kelet lánya egyértelmûen bebizonyította, hogy érdemes.

Kinizsi Zoltán


Benazir Bhutto: A Kelet lánya. Ulpius-Ház, Budapest, 2007