A magyar kihívás

A mostani összeállítás is e témakör vitáit folytatja, részben ugyanazok a teoretikusok és nacionalizmuskutatók szólalnak meg benne, a kérdéskör horizontja azonban tágult: a szerzők immár a 21. század perspektívájában kívánják elemezni a „nemzeti mivolt” alakulásának a kérdéseit, a szuverenitás és transznacionalitás problematikáját.
A kötet ismert magyar szerzők (Kardos Gábor, Kántor Zoltán, Tóth Judit, Majtényi Balázs, Schöpflin György, Pap András László és Halász Iván) mellett külföldi szakembereket is megszólaltat. Legtöbbjük, kezdve a kötet főszerkesztőjével, Osamu Ieda hokkaidói professzorral, elsősorban a magyar státustörvény által felvetett elméleti és ideológiai kérdéseket görgeti tovább, de néhányan közülük – például Natsuko Oka vagy Tjeerd de Graaf – más etnikai csoportok sajátos problémáit is beemelik ebbe a kérdéskörbe. A kötet általánosításainak így két iránya bontakozik ki. Az egyik a magyar és a közép-európai helyzet összevetésének konzekvenciáit az Európai Unió konstrukciós problematikája felé tereli, a másik a bolgár-török, a kazahsztáni vagy éppen a mennonita tapasztalatot próbálja kiegészítő problémakatalógusként használni az általánosításokhoz.
Schöpflin György írása az előbbi irányhoz tartozik: szerinte térségünkben a magyarság rendelkezik a legegységesebb nemzetépítő tradíciókkal, azonban 1989-et követően, amikor e törekvések a megfelelő kisebbségpolitikai keretekbe kerültek (Trianon óta először talán), senki sem jelölhette ki a nyugati példák alapján, meddig terjedhetnek e törekvések legitim céljai. Az Európai Unió lehetőségként egyelőre csak az eredeti kulturális stratégiák kialakítását és a diszkriminációmentesség elvét biztosítja.
Osamu Ieda, a Hokkaido Egyetem professzora a státustörvény elfogadásának, majd módosításának a vitáját elemezte, és ennek alapján feltárta a magyar parlamenti pártok ideológiai viszonyát a nemzetpolitika meghatározó kérdésköreihez. E nagy kérdések szerinte a következők: 1. a trianoni szerződés öröksége; 2. a határon túli magyar kisebbségek; 3. a szomszédságpolitika; 4. az európai integráció. A magyar pártok attitűdje ezekben a kérdésekben eléggé eltérő, a nemzetpolitika egysége vagy egyenetlensége pedig ezekből az eltérésekből adódik. Érdekes konklúziókat fogalmaz meg a washingtoni Csergő Zsuzsa és James Goldgeier tanulmánya, amely a magyar, az orosz és a román nemzetépítő stratégia összehasonlító elemzését végzi el. A státustörvény megszavazásakor megnyilvánuló magyar nemzetpolitikai egységet látszólagosnak nevezik, ez – állítják – valójában nem létezik, amit a kettős állampolgárságról, valamint a határon túli magyar nemzetrészek autonómiájáról folyó viták egyértelműen igazolnak is.
A kötet egészét átfogó, legfontosabb konklúzió talán az, hogy a magyar kérdés nem csupán specifikus és megoldatlan közép-európai probléma, hanem fontos kihívás is a 21. század számára, mind az Európai Unió lehetséges konstrukcióira, mind pedig az állam és nemzet viszonyának átalakulására, valamint egy új típusú nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítására nézve.

Beyond Sovereignity: From Satus Law to Transnational Citizenship. Főszerkesztő: Osamu Ieda. Slavic Research Center, Hokkaido University, Sapporo, 2006.