A huszonegyedik század operája

Amikor még kissrác volt, gondolt arra, hogy rockénekes lesz?

Nem, főleg azután, hogy az úttörőcsoportunk dobosát megvertem.

Miért, elvétette a ritmust?

Valami ilyesmi. Kértem a dobverőket, de nem adta, erre szájon vágtam. Ezért fél évig kitiltottak az úttörőcsapatból. De tényleg nem gondoltam, hogy zenész lesz belőlem. Tizenhét évesen, harmadéves inasként kezdtem el teljesen véletlenül. Volt egy amatőr csapatunk, és nem tudtam, hogy mi lesz belőle, mert ezt senki sem tudhatja, amikor elkezdi. De a zenét, az éneklést nagyon szerettem, és nagyon szorgalmasan jártam próbára. És úgy látszik, hogy ennek meglett az eredménye.

Talán csak nem tudta, de valahol mégis meg volt írva?

Nem akarok nagy szavakat használni, de én hiszek abban, hogy a Jóisten tudja, kit hova állítson. Amikor tegnap az autómmal koccantam, az Isten akkor is tudta, hogy ezt a balesetet intésnek szánja: vigyázzunk. De megtartott bennünket, mert valószínűleg ő úgy gondolja, hogy van még tennivalónk. A pályafutásommal is így történhetett, hogy a Jóisten adott nekem észt, tehetséget, erőt, rengeteg szorgalmat ahhoz, hogy eljussak oda, ahova eljutottam, és ne veszítsem el a fonalat, mint sokan a katonaságnál. Én, amint leadtam a bakaruhát, másnap fent álltam a színpadon, mert a Gemler zenekarban már vártak a srácok. És próbáltuk a nótákat, és ez így ment, amíg elérkeztem az első profi bandáig, majd tizennyolc évet nyomtam le az élvonalban. A P. Mobillal kezdtük 1974-ben, aztán 1979-ben jött a Dinamit, 1982-ben a Pandora’s Box, 1989-ben az MHV, és nincs vége, mert itt van a Boxer, amelyben profi zenészbarátaimmal fantasztikus műsort játszunk.

A pályafutása mégsem csak erről szól. Hogyan lett musical- és rockoperaénekes?

Egy idő után Magyarországon is egyre elismertebb lett a rockopera és a musical. A Rockszínház már 1980-tól próbálkozott az Evitával, amely nagy siker volt, és ahogy múlt az idő, úgy került színpadra egyre több darab. Kétségtelenül a Vígszínház volt a kezdeményező, hiszen korábban Presser Gabi a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című Déry Tibor-regényt dolgozta fel, aztán jött a Nemzeti Színházban Szörényi Levente első műve, a Kőműves Kelemen. Ezek mind nagy sikert hoztak, ezzel párhuzamosan pedig alakulgatott a műfaj közönsége is. Ennek a folyamatnak lett a csúcsa 1983-ban a nemzeti rockopera, az István, a király. És ez hozta meg a totális sikert, nemcsak nekünk, Nagy Ferónak, Deák Bill Gyulának, Sebestyén Mártának, nekem, hanem a műfajnak is.

A magyar rockzene annyi értéket kitermelt magából, hogy törvényszerű volt az igényesebb műfajnak, a rockoperának a megszületése és meghonosodása Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen is.

Így van! Nem is azt mondanám, hogy igényesebb, hanem, hogy másfajta szintre emelte a rockzenét. Ezekben a művekben a klasszikus és a mai hangszerek fantasztikus keveredése adja a hangzást és a stílust, így a rockopera és a musical vált a huszonegyedik század operai műfajává. Ám a klasszikus jegyek mellett a mai ember fülének befogadható dallamokkal dolgozik, miközben klasszikus módon építi fel a szereplők megszólalását, például tenor a főszereplő, bariton az ellenfél. A Nyomorultakban a dob – akárcsak a klaszszikus operában – nem a ritmusszekció részeként működik, hanem olyan hangszerként, amely a dallamok kíséretének „nagyzenekari” részét erősíti. De ez nem általános, hiszen a Jézus Krisztus szupersztár című rockoperában a dob már a rockzenekar része, mivel a szerzők eleve rockzenekari megszólalásra írták a művet. Nos, így fejlődik a musical és a rockopera igen összetett, csodálatos darabokat alkotó világa. Ki gondolta volna, hogy a két ABBA-s fiú, Andersson és Ulvaeus csodálatos musicalt írnak Tim Rice-szal Sakk címmel? Ami ráadásul a mi 1956-unkról is szól, csak sajnos, ezt a darabot alig ismerik. De ugyanilyen nagyszerű a Tábori György Utazás című könyve nyomán, Kocsák Tibor és Miklós Tibor által írt, azonos című musical, ami szintén 1956-ról szól. Ebben én egy KGB-s tisztet alakítottam.

Ilyen körülmények között a klasszikus opera és operett lassan kikopik?

Nem. Minden kornak megvannak a divatirányzatai, de a klasszikus műfajok örökéletűek. Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház jelenlegi főigazgatója sok más vidéki színházhoz hasonlóan nagyon jó minőségű operetteket visz színpadra, de különben sem képezheti vita tárgyát, hogy Erkel Ferenc vagy Kálmán Imre művei az egyetemes kultúra részét képezik. És ha Placido Domingo eljön Magyarországra, ha tehetem, elmegyek meghallgatni, mert nagyon szeretem.

Mindenki Koppányt látja és keresi Vikidál Gyulában. Teher ez vagy jóleső népszerűség?

n A közönség mindig maga választja ki kedvenc művészeit, akikkel valamiért képes azonosulni, akikben hisz. Én boldog vagyok, hogy egy lehetek e szereplők közül. Igen, nagyon jó érzés, hogy figyelnek és várnak tőlem akár koppányi viselkedést is.

Koppány és Valkay tanár úr: egyik lázadó vezér, a másik szelíd nevelő; Jean Valjean és Javert: minden tekintetben szemben álló figurák. Könnyű átállni az egyik szerepről a másikra? Van kedvenc szerepe?

Mindegyiket én „szültem”, ettől lettek olyanok, amilyennek megismerte a közönség. Mindegyik itt van a szívemben örökké. Mind kedves.

Vikidál Gyula nemzeti és keresztény értékeket felvállaló és hirdető ember. Számít, hogy az ember a jobb- vagy a baloldalra áll?

Nem az számít. Az a baj, hogy az embert besorolják az egyik vagy a másik oldal táborába, csak azért, hogy azt mondják róla: fekete. Ez velem is többször előfordul, sajnos, mert kiállok kampányrendezvényeken, természetesen, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt mellett, mert úgy érzem, hogy velük értek egyet, mert úgy vállalják fel a nemzeti értékeket, hogy közben nem durvák. Egyszerűen arról van szó, hogy emberként nekem is vannak gondolataim, amelyeket szeretnék elmondani. És örülök, ha az erdélyi közönség úgy gondolja, hogy vannak még olyan értékek, amelyeket mi képviselünk.

Említette, hogy a Sakk című darabban KGB-s tisztet alakít, és a torockói koncerten is kiszólt vagy kétszer: ügynök voltam. Annak idején bevallotta, hogy együttműködött a magyar politikai rendőrséggel. Letisztult már ez a hároméves történet?

Ez sohasem fog letisztulni. Mert bizonyos elemeknek az a fontos, hogy a nemzeti oldal bármelyik művészét, aki akarva-akaratlanul valaha is kapcsolatban állt bármelyik ügyosztállyal, sárba kell tiporni.

Az ő szempontjukból ez nem meglepő, de ön ezt hogyan rendezte önmagával?

Két évig alig bírtam énekelni rendesen. A lelkem szanaszét volt, mert annyira összetört ez az ügy, hogy elképesztő. Nem beszélve a családomról. Iszonyú volt… Ezt sohasem lehet feldolgozni. És nem tudom megmagyarázni annak a gyereknek, aki felkiabál a színpadra, hogy „ügynök voltál, b…meg!”… Nem tudom megmagyarázni neki azt az időszakot, amelyben nem élt, miközben ma Che Guevará-s pólót visel. Nem tudom elmagyarázni neki, hogy ahhoz, hogy ne legyünk megbüntetve, valóban el kellett beszélgetnem bizonyos tisztekkel. Nem tudom elmagyarázni, hogy hányszor akarták az együttest letiltani, és ha én nem ülök le beszélgetni egy tiszttel, akkor a sógorom zenekarát velem együtt letiltják. Nem tudom elmagyarázni neki, hogy régi zenekarom két tagja a mai napig keményen szívja a füvet… Mit magyarázzak, amikor odajött a tiszt, hogy: Gyerekek, büdös van a szobában, Gyuszikám, hát akkor mi legyen a két sráccal? Őrnagy úr… Hát akkor üljünk le egy kicsit beszélgetni… És akkor hogy magyarázzam el a színpadra felkiabáló Che Guevará-s srácnak, hogy én voltam az ügynök, miközben őket, a társaimat le akarták csukni?

Csak a zene? Van más is?

Horgászom, megpróbálom befejezni a házikónkat, ha lesz elég pénzem festékre meg parkettára.

Vikidál Gyula

Rockénekes, színművész. Született 1948. január 25-én. 1974-től a P. Mobil, 1979-től a Dinamit, 1982-től a Pandora’s Box, 1989-től az MHV énekese, ma a Boxerben énekel. 1983-től rockoperákban és musicalekben lép fel. Főbb szerepei: Koppány (István, a király), Attila (Attila, Isten kardja), Attila fejedelem (A kiátkozott), Valkay tanár úr (Légy jó mindhalálig), Jean Valjean, Javert (Nyomorultak) stb. Díjai: Az év énekese (1979, 1983), Emerton-díj (1987, 1991), Liszt Ferenc-díj (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993).