A hírek kásahegye

De igen. Elmondtam, hogy több felmérés is igazolja, a Kossuth rádió erdélyi hallgatottsága meglehetősen magas.
De az erdélyi hallgatók minden bizonnyal akkor sem pártolnak el a rádiótól, ha nincs bukaresti tudósító. Miért fontos, hogy legyen?
n A romániai nagypolitika szempontjából Bukarest a legfontosabb hely. Nemcsak az erdélyi magyar közösséget érintő döntések miatt. Amikor hat évvel ezelőtt idejöttem, két számjegyű volt az infláció, Románia szegény országnak számított. Most pedig ott tart a román gazdaság, hogy ugyan még nem körözi le Magyarországot, de erősen liheg a nyakába. Ez lesz az első év, amikor a romániai nemzeti össztermék nagyobb lesz, mint a magyarországi. Bukarestben egyre több magyarországi vagy magyarországi telephelylyel rendelkező multinacionális cég nyit képviseletet.
Ön Erdélyben született, itt tanult, de Budapestről, magyar állampolgárként került Bukarestbe. Hogy van az, hogy mintha az erdélyieknek frászuk lenne Bukaresttől, Magyarország felől viszont kihívásnak számít a román fővárosba kerülni?
n Azzal a gondolattal jelentkeztem a tudósítói posztra, hogy úgysem engem választanak. Amikor aztán megnyertem a pályázatot, a feleségem el volt keseredve. Ő kolozsvári származású, és egyre csak azt hajtogatta, hogy nem azért telepedtünk ki Magyarországra, hogy most ne is Erdélybe, hanem egyenesen Bukarestbe kerüljünk. Hosszú éjszakákat beszélgettünk át, és végül azt határoztuk, megpróbáljuk. Ha nem megy, visszaköltözünk.
Hat év lett belőle, és most is csak azért távoztak, mert visszarendelték.
n Ott van otthon az ember, ahol otthont teremt magának. Bukarestben egy olyan kisutcába költözhettünk, ahol egy évszázaddal ezelőtt bérkocsisok laktak. Többen odajöttek hozzánk, és mondták, hogy az ő őseik is magyarok voltak. Mellettünk egy négyemeletes kutatóintézet, a másik oldalon pedig földszintes házak, ahol minden reggel kukorékolt a kakas, kapirgáltak a csirkék. Olyan kisközösségbe kerültünk, ahol a boltos rögtön felajánlotta, akár hitelben is kiszolgál, ha megszorulunk. A magyar rendszámú kocsit nyugodtan kint lehetett hagyni az utcán, a ház előtt.
Előnynek vagy hátránynak érezte, hogy erdélyi származású magyar állampolgárként tudósíthatott Bukarestből?
n Mindig előnynek számít, ha az ember ismeri a szokásokat, a kultúrát, azt a környezetet, amelyikben a politika zajlik. Én Magyarországon sem veszítettem el a kapcsolatot Erdéllyel, Romániával. Korábban a Magyar Rádió külföldi szerkesztőségében is dolgoztam, ahol magyarul írtam anyagokat, de román műsorokat is szerkesztettem és vezettem. Így aztán kaptam a romániai újságokat. Az a nehéz a feladatban, hogy úgy kell tudósítani egy-egy romániai eseményről, hogy azt Kiskunmajsán Gizi néni is megértse.
De a magyar–magyar problémák tálalásában az lehet előny, ha az ember kívülálló. Különben meggyanúsíthatják, hogy húz valamelyik félhez.
n Természetesen vannak rokonszenves és kevésbé rokonszenves politikusok. Fontos azonban, hogy a tudósító felülről tudja látni az eseményeket. Nem is érdemes úgy végezni a munkát, hogy az ember ne próbálja hideg fejjel értelmezni a történéseket, ne próbálja megszólaltatni az esemény valamennyi fontos szereplőjét. A kiegyensúlyozottság a tudósítói szakma alfája.
Hat évig tudósította a magyar rádiót Romániából. Mi volt ebben az időszakban a legjelentősebb esemény?
n Amikor idejöttem, az integráció volt az ország legfontosabb célja. Azóta Romániát felvették a NATO-ba, az Európai Unióba. Ezek a pillanatok a tudósító számára is felemelő érzést adtak. De nem a politikai események voltak a legemlékezetesebbek. Többször is kellett árvizekről tudósítanom. Ott voltam Farkaslakán, de ott voltam a Dunánál is. Megrázó élmény volt házról házra járni az árvíz sújtotta vidékeken, beszélgetni az emberekkel. A Duna melletti Bistret községben éjjel fél kettőkor még a töltésen voltunk a polgármesterrel, hajnali hatkor már leadtam a tudósítást, reggel kilencre értem viszsza Bukarestbe, és délben már küldtem is a riportot a Világóra magazinnak. Különleges élmény volt az ócskavasat gyűjtő cigányokkal végig kocsikázni Bukarestet, természetesen megfelelő öltözékben.
Vannak-e olyan pillanatok, amikor akár államközi kapcsolatok alakulása is a rádiótudósítón, ennek egy-egy tudósításán múlik?
n Nem jellemző. Ez olyankor történhet meg, amikor két ország között rossz a diplomáciai viszony, nem elég átjárható a diplomáciai csatornarendszer, és akkor azt nézik, hogy ki-ki mit mond a saját országa sajtójának. Amikor például a státustörvény körül ment a hercehurca, Magyarország azt állította, hogy tájékoztatta a román felet a tervezett lépésekről, Románia meg azt mondta, hogy nem. Az egyik hírügynökség egy kezdő kollégát küldött el egy Rolf Ekeus kisebbségi biztossal folytatott háttérbeszélgetésre. Ő félreértette a helyzetet, és olyan tudósítást írt, amely minden bizonnyal tovább mérgezte volna a kapcsolatokat. Jeleztem a hírügynökségnek a tévedést, hiszen állandó munkakapcsolatban voltam velük, és becsületükre legyen mondva, azonnal korrigálták a hírt.
De szabad-e a közszolgálati médiának alakítania a politikát, az államközi kapcsolatokat?
n A tudósító számára az biztosít egy kevés mozgásteret, hogy ő döntheti el, mit emel ki az információk közül. Tudnia kell azonban, hogy az épp aktuális politikai eseménynek mi a mozgatórugója, mert azzal kell foglalkoznia, és nem a marginális kérdésekkel vagy a tiszteletkörökkel. Az ilyenszerű mondatoknak, hogy „örvendünk, hogy a körünkben van”, vagy hogy „lendületesen fejlődnek a kapcsolatok” nincs helyük a tudósításban.
Milyennek látja a romániai magyar sajtót?
n Sokat fejlődött ebben az időszakban, de még mindig egy kicsit provinciálisnak érzem. A tudósítások olykor kommentárelemeket is tartalmaznak, ami szakmailag megengedhetetlen. Az is látszik, egy-egy szerkesztőség honnan kapja a pénzt. Érzékelhető ugyanis, hogy megpróbálja kedvezőbb színben feltűntetni az illető szervezetet.
És milyennek találta a bukaresti román sajtót?
n Érdekcsoportokhoz kötődőnek. Mára már világosan látszik, hogy melyik lap mely érdekcsoportnak a szócsöve. Éppen ebből fakadóan a bukaresti sajtó nagyon színes. Nagy leszámolások vannak benne, gyakoriak a tényfeltáró riportok. Ezek azonban sok esetben teljesen hamisak. Ha valakit le akartak járatni, kígyót-békát rámondanak.
Hogyan lehet akkor eligazodni a hírek és az álhírek özönében?
n El kell olvasni az összes újságot. Át kell rágnod magad rajtuk, mint egy kásahegyen. Aki azonban megteszi ezt, a mozaikkockákból össze tudja rakni, hogy mi van az országban. Eleinte hajnali fél ötkor mentem el az újságelosztóba, hogy megszerezzem az újságokat, mert különben csak fél kilenckor dobták a postaládámba. Aztán rutinra tettem szert és hatra csúszott a szemlézés kezdete.
Mire jó a bukaresti tapasztalat Budapesten?
n Ennyi idő alatt rengeteg információt elraktároz az ember. Olvassa az újságokat, a közleményeket, háttérbeszélgetésekre jár a miniszterelnökkel, az államfővel, a külügyminiszterrel, a pártelnökökkel. Egy-egy tudósításba általában csak egy vagy két százaléka fér be annak, amit tud. A tudása birtokában azonban jobban átlátja a történéseket. Az is hasznos, hogy jártasságot szerez. Tudja, hogy egy-egy döntésnek hol van a boszorkánykonyhája, kit érdemes megkérdezni egy-egy kérdés kapcsán. De nemcsak az ismeretek hasznosíthatók, hanem a kitanult újságírói módszerek is. Annak a tudása például, hogy miként kell megszólaltatni egy politikust, aki nem akar nyilatkozni. Október elsejétől állok ismét munkába a rádióban, reményeim szerint a határon túli magyarsággal foglalkozó műsoroknál és a külpolitikai rovatnál. Úgy gondolom, hasznosítható lesz a Bukarestben szerzett tudás.
Jólesett visszamenni Magyarországra?
n Magyarországon a politika eléggé megmérgezte az emberi kapcsolatokat. Ezt így visszatérvén erősen éreztük. Kellemetlen meglepetésnek számított az is, hogy sokkal körülményesebb volt a gépkocsim magyarországi beíratása, mint annak idején a romániai rendszám megszerzése. n Gazda Árpád

Moszkovits János
1960-ban született Marosvásárhelyen. Petrozsényben szerzett bányamérnöki diplomát, majd Gyergyószentmiklóson és Szovátán dolgozott. 1990-ben telepedett Magyarországra, ahol a Magyar Rádió szalagtárában helyezkedett el. A munkával párhuzamosan újságírói és politológiai tanulmányokat folytatott. 2001 májusa és 2007 júliusa között a Magyar Rádió bukaresti tudósítója volt.