A halállal dacoló Európa

Miközben az Európai Unió arra készülődik, hogy március végén megünnepelje a Római Szerződés 50. évfordulóját, széles körben az a kép alakult ki róla, hogy térdre kényszerült. Az európai integráció, úgy tűnik, megélte saját Waterlooját 2005-ben, amikor a holland és a francia népszavazás váratlanul megtorpedózta az EU alkotmánytervezetét.

Gazda Árpád

2007. március 16., 00:002007. március 16., 00:00

A média főként azonlovagolt, hogy az uniós döntéshozatal megbénult,csakhogy a valóság egészen más. Távolattól, hogy visszafordíthatatlan hanyatlásbaforduljon, az EU a megszokott módon végezte dolgát,és nyugodtan elkezdett új politikákat ésterveket építeni.
Nézzünk csak néhányújabb keletű eseményt. Az EU olyan energetikai éskörnyezeti stratégiát tervez, amelynek céljaaz Európán belül a kőolajért és aföldgázért folyó, saját érdekekellen dolgozó verseny megszüntetése, ugyanakkor aklímaváltozás megállításátcélzó erőfeszítések globálisvezetővé kívánja tenni Európát.Az Unió közös kül- ésbiztonságpolitikája még nem azt jelenti, hogyEurópa egységes hangon szól a világ többirészéhez, de már körvonalazódik, ésmáris begyógyított néhány sebet,amelyet az iraki háború kapcsán kialakultvéleménykülönbség okozott.Hasonlóképpen fontos, hogy Európa gazdaságiintegrációjában is előrelépésérezhető, az euró emelkedik, és a pénzügyiszolgáltatások egységes piaca is körvonalazódik.
Az egységes uniósalkotmány létrehozására irányuló,kudarcba fulladt erőfeszítés kiindulópontja azattól való félelem volt, hogy az EU döntéshozómechanizmusait túlterhelte az új tagállamokcsatlakozása előbb 2004 májusában, majd az ideiév elején. Az alkotmányszerződésteredetileg úgy dolgozták ki, hogy áramvonalasítsaa rendszert, és csak később történt megtúllelkesült kibővítése egy hosszúés dagályos dokumentummá, amely jelenleg nemtöbb egy élettelen levélnél.
A jelek szerint az EU gépezeteeddig meglehetősen jól boldogult az alkotmány nélkül.A tavaly kidolgozott uniós szabályok mennyiségeszinte pontosan ugyanakkora volt, mint tíz évvelezelőtt. 2005 és 2006 során ugyanúgy 2800 uniósirányelv, szabályozás, járulékosjelentés és egyéb dokumentum született,mint 1996-ban, amikor Jacques Delors volt az Európai Bizottságelnöke, az EU-projektet pedig széles körbenmegállíthatatlannak tekintették. Brüsszeljelenleg ugyanolyan kormányzati város, mint WashingtonD.C., akkor is, ha az Unió 27 tagállama köztibonyolult tárgyalások lassan döcögnek előre.
Mindezen túl, az európaigazdaság csillog-villog. Az Unió gazdaságimotorjának tekintett Németországban amunkanélküliség rátája alacsony, azüzleti bizalom szintje pedig magas. És úgy tűnik,EU-szerte új önbizalmat eredményeznek a tízegykori kommunista államot befogadó bővítésistratégia kedvező következményei.
Mindebben semmi meglepő nincs. Az EUtörékeny politikai folyamatában a megbicsaklásnáljóval több lenne az integráció megállítása,nem beszélve annak visszájára fordulásáról.Az európai nemzeteket szorosabban egymáshoz közelítőglobális nyomások erősebbek, mint valaha, ígyaz alkotmányszerződés holtpontja nem fogja hosszúidőre letéríteni pályájárólEurópát.
Az EU előtt álló úttermészetesen messze nem nyilvánvaló. De úgytűnik, kezd kialakulni a konszenzus az Unió jövőjénekkörvonalairól. Diplomaták és politikaielemzők egyetértenek abban, hogy az elbukott alkotmányromjaiból kimentett kulcselemek körvonalazzák majdazt a „mini-egyezményt”, amelyet Nicolas Sarkozy franciaállamfőjelölt javasolt tavaly ősszel, a Friends ofEurope szervezet brüsszeli találkozóján.Ennek részletei még ködösek, de általánosmeggyőződés, hogy valamikor a jövő évben az EUrendelkezni fog az alkotmánytervezetben említettlegfőbb procedurális mechanizmusokkal.
Az EU helyzete messze nem rendezettmég. A koherens politikák kidolgozása rendkívülnehéz folyamat, amikor sok, eltérő politikaikultúrával rendelkező nemzetről van szó. Detéves az a gondolat, hogy az alkotmányos válságmindent visszafog.
Ennél nagyobb problémátjelent, hogy a tagállamok kormányai annyiraösszpontosítottak az „Európa-építés”részleteire, hogy közben elhanyagolták azáltalánosabb stratégiai kérdéseket.Kevéssé, vagy egyáltalán nem folyt vitaarról, hogy milyen irányba tart Európa, vagyhogy az emberek milyen Európát akarnak.
Furcsa, de igaz, hogy még aGeorge W. Bush alatti amerikai unilateralizmus sem váltott kiigazi vitát Európa jövőbeli globálisszerepéről. Az EU problémája nem az úgynevezett„alkotmányos válság”, hanem a felismerhetőpolitikai identitásának hiánya.

Giles Merrit
A szerző a Friends of Europe civilszervezet főtitkára, az Europe’s World címűpolitikai szaklap szerkesztője

Fordította: Fall Sándor
© Project Syndicate, Krónika2007.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei