A gyökerekhez híven!

Ezt azért hangsúlyozom,mert a következőkben bizonyos mértékigellentmondok a lapban megjelenteknek, és kötelességemhangsúlyozni, hogy kritikám kizárólagönkritika. A kolléganő – szabadjon ígyemlítenem, mivel korábban évtizedeken áta hazai magyar sajtó nagytermelői közé tartoztam!–, amikor utóbb, immár megkérdezésemnélkül címet adott az interjúnak, azáltalam mondottakból olyan elemet ugrasztott ki,amelyet én „ott és akkor” nem gondoltam áteléggé, és a legkevésbé semtartottam az elmondottak vezérmotívumának.
Túl az undergroundon – írtaaz írás fölé a szerző. Erre a következőkérdezz-felelek jogosította fel:
Riporter: A hetvenes évek végén,a nyolcvanas években a régizenét művelőktábora nagyjából megegyezett a táncházmozgalomtáborával.
Én: Azok a fiatalok, akikmegteremtették a csíkszeredai fesztivált,valóban nemcsak régizenéltek, kivettékrészüket a táncházzenéből is,valamint mindenféle nemzedéki könnyűzenéből:beatből, folkból. Nem ódzkodtak a kontaminációtól,széttekintettek, és nemzedékük nevébenháromféle zenei műfajt is éltettek. [… ] Ez ajellegzetesen honi, nemzedéki mozgalom kifutotta a formáját.Mára olyan színvonalat ért el Erdélyben arégizene művelése, hogy el lehet várni acsíkszeredai fesztiváltól: legyen egyike azoknaka régizene-fesztiváloknak, amelyeken a szószűkebb értelmében, európai szinten művelik arégizenét. Ez már nem nemzedéki,underground kitörés, ez most már olyan fesztiválszeretne lenni, amelynek külföldi közönsége,szaksajtója van, és amelyet Európa rangosfesztiváljai között tartanak számon.
Nem vonom vissza, amit Rostás-PéterEmesének mondtam, csak árnyalom és kiegészítem.Igen: ez a fesztivál művészileg ésszakszerűségben meghaladja a művészileg többirányban is elkötelezett kezdeményezők egykoriszínvonalát, de – teszem hozzá utólag,hangsúlyosan – azért még nem kell, s nem isvolna szabad lekicsinyelnünk, vagy éppen megtagadnunk agyökereket. Annak a kornak az emlékét, amikor arégizenélés Erdélyben a támogatott,hivatalos zenei élet keretein kívül folyóunderground tevékenységnek számított. Ajó amatőröknek, ifjúságicsoportosulásoknak, az alulról építkezőrégizene-mozgalomnak ezután is szerephez kell jutniukCsíkszeredában, akkor is, ha ott világnagyságokis fellépnek.
Ez az ő fesztiváljuk is: az őművészi megmutatkozásuknak és az elithez valófelzárkóztatásuknak természetes alkalmaés kerete. Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki makét nemzetközi „forgalmú” régizeneitársulást vezet, és a barokk furulya főiskolaitanára, Majó Zoltán is az alapítónemzedékből emelkedett ki. Ami engem illet, nem fogokcsodálkozni, ha a régizenélés jövőbenihoni – vagy éppen európai! – nagyságaiközött a bukaresti, Öllerer Ágnes vezetteLyceum Consort – egy példamutató amatőr együttes– egy-két mai tagját is ünnepli majdfesztiválközönségünk.
Köszönöm a Krónikamunkatársának, hogy a címadássalmeggondolkoztatott, s e sorok közlésére indított.

László Ferenc
A szerző zenetörténész