A füst másik oldala

A szerző kinéz az ablakon ésaz olvasóra gondol, az olvasóra, aki teljesengondtalanul és gondolattalanul lapozgatja az újságot,amíg egy különös szövegre bukkan. Aszöveg, az egyszerű és könynyed stílusellenére, megriasztja az olvasót, aki előszörarra gondol, leteszi a lapot, nem olvas tovább, inkábbirány a természet, vagy valami más, rövidtávon mindenképpen nyugtató hatásúdolog. Az ilyen és ehhez hasonló olvasókatkedveli a szerző, azt az örök bizonytalanságot, amiott lapul a bőrük alatt. Mert akadnak gonosz, de legalábbismegfontolatlan olvasók is, akik a tanulságkeresőkszéles csoportját képezik. Õk azok, akik háromoldal Hemingway után rátámadnak a falu bikájára,vagy nagy szomszédba vágják a fejszéjükethúsz oldal Dosztojevszkij után. Az ilyen olvasókat,a megszállottakat, akik különleges következtetéseketvonnak le még a szerző homlokán megjelenő háromizzadtságcseppből is, ki nem állom. Fő azegyszerűség. Elvégre a szerzőnek és azolvasónak is elege lett a bonyolult, elmerengő, ábrándos,fantáziadúsnak is nevezett történetszövésből,az ide-oda kacskaringózó mondatokból, az elmeélvillogtatásából, a barokk, sőt olykor egyenesenrokokó parádézásba fúlókörmondatokból, melyek csak arra jók, hogy a márkorábban teleírt több millió oldal melléegy újabb teleírt oldalt helyezzenek.
Ha a szerző leír valamit, akkortegye olyan egyszerűen és tömören, amennyire csaklehetséges, ne hajtsa, erőltesse túl magát,elvégre az izzadtságszag helyébe lépőkávéillat jóval nagyobb rajongótábortvonhat a szerző és az általa szerzett szövegköré.
Különleges esetnek számít,ha a történet tulajdonképpen csak a szövegközepénél kezdődik el, például így:
Frédibéni KárolyÁrpád, a mexikóvárosi Paprikásétterem tulajdonosa, egykori dzsungelharcos ott álldogáltaz étterem pultja mögött, és élestekintetét újra és újra végigjártattaaz étterem törzsközönségén. Avégtelen nyugalmáról is híres Frédibénijobb szemhéja megrezzent, amikor az ablak felől számítottharmadik asztal bal sarkán felfedezte Petronella Salivastermészetvédő emberi jogi harcost, a fővárosiaggszűzklub oszlopos tagját, aki könyörtelenfeljelentéseivel mind ez idáig kilenc éttermetzáratott be.
Petronella Salivas 14 éves volt,amikor életében először összefutottFrédibénivel, aki éppen akkor vásároltameg élete első dinoszaurusz-csontvázát ajuárezi bolhapiacon. Az örömittasan nézelődőFrédibéni a kamaszlány arcába fújtaa szivarfüstöt, a többi már jött magától.Petronella 16 évesen a dohányzásellenes ifjúságiegyesületek szövetségének alelnöke, 19évesen annak elnöke, és 34 évesen, amikorFrédibéni újra megpillantja a Punta da Alvaradoés a Pase de la Reforma sarkán, már a kormánymellett működő dohányellenes brigád igazgatója,és éppen akkor záratja be végérvényesena Paradicsom vendéglőt.
Frédibéni, a Paprikásvendéglő tulajdonosa mint egykori dzsungelharcos megéreztea közelgő veszélyt és az asztalok felétátlátszó plexiüveg falakkal vette körül,mindössze három nappal Petronella Salivas megjelenéseelőtt. A plexifalakra öles betűkkel írták fel:dohányzásmentes terület.
Petronella Salivas nem tudta, hogy azétteremtulajdonos gyakorlott szeme látja őt, pedig azott vigyázott vendégeire korántsemelhanyagolható 120 kilós testsúlyával abárpult mögött. Csakhogy a pult előtt ott álldogálta dohányzásmentes övezet összes – számszerint 27 – vendége, akik csak egy-egy hosszúlépésfelhörbölésének idejére ugrottak be aplexifalak mögé.
A dohányellenes brigádigazgatónője lehajtotta fejét, nem azért, merttehetetlen volt. Rájött, hogy egy teljesen érthetőés egyértelmű történetbe lépett be,a kilépésnek pedig csak egyetlen módja volt, haminden szó és észrevétel nélkülkilép az étterem ajtaján.