A Vatikán a bankok „túlhatalma” ellen?

 A főként fiatal tüntetőkből álló tömegek Európában és Amerikában ilyen feliratokat is hordoznak: „Az erkölcs reneszánszáért!”. A transzatlanti protesztmozgalom során az éjjel-nappal demonstrálók között a diákok mellett munkanélküliek, szakszervezeti képviselők, és egyházi személyek, „protesztlelkészek” is megtalálhatók. Mindnyájan a bankok irracionális hatalma és befolyása ellen tiltakoznak. Sokszor emlegetett kritikájuk, amit így-úgy variálva skandálnak: „A kapitalizmus felzabálta a demokráciát”. Vannak, akik úgy vélik, az Occupy mozgalom túl kemény, ütközésre is kész.

Mások a mozgalommal szembeni kritikájukat így fogalmazzák meg: „A konszernek nélkül nem működne társadalmunk, ezért az occupyosok rövidlátók és kontraproduktívek.” Így érvel a konzervatív újságíró, Paul McCain. Az újprotestáns, evangélikál prédikátor, Jay Lowder szerint a demonstrációknak nincs meg a bibliai alapjuk. A keresztyéneknek nincs okuk tiltakozni a bankok ellen – teszi hozzá igen sajátos logikával.

Jézus együttműködne a mozgalommal

Az USA Egyesült Metodista Egyházának egyik vezetőségi tagja, James Winkler megállapítja: az egyházak most ezzel a mozgalommal is úgy vannak, mint annak idején a polgárjogi küzdelemmel és a vietnami háború elleni demonstrációkkal. A kisebbség véleményét képviseli Jason Miller, a Catholics United/Egyesült Katolikusok mozgalom részéről, amelyhez közel negyvenezren tartoznak. Ő kifejezetten azt hangsúlyozza: Jézus egészen biztosan részt venne az Occupy mozgalomban. Tudjuk, hogy ő kikergette a pénzváltókat a templomból. Miller és társai a Wall Streetre keménypapírból készített aranyborjút vittek, emlékeztetve a kivonulás alatt történt aranyimádásra. Azt fejezik ma ki ezzel a figurával, hogy a Wall Streeten ugyanúgy imádják a pénzt, mint egykor az aranyborjút a vándorló zsidók. New York mellett Bostonban is megjelentek a demonstrálókkal együtt imádkozó „protesztlelkészek”, teológiai hallgatók és gyakorló papok.

A vatikáni Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa szerint ők „nem csinálnak olyan lármát”, mint az „akjupájisták”. Inkább azt a nézetet képviselik, hogy szükség lenne valamiféle világbankjegy bank létrehozására. A Szentszék a nemzetközi pénzpiacok reformját sürgeti. „Ha formailag nem is, de tartalmilag vannak egyezések az Occupy mozgalommal” – teszi hozzá Mario Tosco, a pápai tanács titkára. A szegények és a gazdagok között egyre rémisztőbben növekvő szakadék szerinte csak olyan nemzetközi politikai intézménnyel lenne áthidalható, amelyiknek mindegyik fél előtt egyformán súlya és szava van.

Küzdelem egy új világért

A hozzánk földrajzilag közelebb fekvő Frankfurtban, a német pénzvilág központjában az Európai Központi Bank előtt a napokban ötezernél is többen demonstráltak. A fiatalok arra a kritikára, miszerint mindezt azért teszik, hogy a sajtó foglalkozzék velük, így válaszoltak: „Nem a bankok ellen küzdünk elsősorban, hanem egy új világért.” Valójában sokan a demonstrálók között úgy vélik, hogy a kialakult helyzetért a politika a felelős. A „szent teheneket” (értsd: a gátlástalan nyereségre törő bankokat) le kellene vágni – mondják, s ehhez a politikai hatalomban látják az egyetlen esélyt. A nemrég megválasztott brazíliai elnök asszony, a 63 éves Dilma Rousseff a politika eszközeivel hirdette meg szegénységellenes programját. A bangladesi Nobel-békedíjas közgazdász tudós, Muhammad Yunus szerint az Occupy mozgalom válasz a pénzpiacok helytelen irányvételére.

Szerinte a bankoknak nem a nyereségmaximalizálásra kellene törekedniük, hanem arra, hogy minél több ember hozzáférhessen a pénzhez. „A pénzügyi rendszer nem lehet a gazdagok zártkörű klubja!” – véli Yunus, aki olyan bankrendszert javasol, ami a kisembereket juttatja kis pénzhez, kis hitelhez, de hozzájuttatja őket valamihez. Széles körű tapasztalata, hogy a szegények a legjobb adósok. Abban a pillanatban, hogy ezek a hitelek és hitelezők viszont extra nyereségre törnek, vége a hitelrendszernek. Az általa alapított Grameen Bank körül a „cápák”, a nagybankok és a politika is egyre agresszívebben lép fel. Ennek ellenére vannak fiókjai Kínában és az USA-ban is. Amit Yunus tett, az mintha az „akjupájisták” feliratainak a megvalósulása lenne: „Az erkölcs reneszánszáért!” Valami megmozdult Frankfurtban, New Yorkban, Bostonban, Brazíliában, Bangladesben. A nagy kérdés ez: vajon hol lesz előbb az erkölcsnek a reneszánsza, a bankoknál/bankároknál vagy a demonstrálóknál? Merthogy ez mindkettőre, de legfőképpen az egész világra ráférne…

Békefy Lajos

A szerző református teológus, publicista