2012. augusztus 03., 10:172012. augusztus 03., 10:17
Folytatás a múlt heti Szempontból
Ennek magyarázata abban rejlik, hogy: a) az állami hivatalok és az önkormányzatok figyelme a szociális szolgáltatások iránti növekvő igény nyomása alatt fokozottan a szociális szövetkezetek szolgáltatásai felé fordult, kapcsolatuk egyre gyakrabban kiszerződés formájában valósult meg; b) ez a tendencia lehetővé tette az állami hivatalok számára, hogy a szolgáltatások számát az állam által fizetett alkalmazottak munkába állítása nélkül növeljék; c) a szociális szövetkezetek egyre inkább hangsúlyozták a társadalmi összefogás, a szociális együttműködés fontosságát, s ez jó lehetőséget nyújtott számukra az együttműködés és partneri kapcsolat jelentőségét kiemelő általános szociálpolitikai légkörben. A 1991-ben hozott törvény megtette a hatását, mert válaszul már 2005-ben 7300 regisztrált szociális szövetkezetnek 244 ezer tagja és alkalmazottja volt.
Valójában az olasz szociális szövetkezet olyan szervezet, amely mindenféle emberi szükséglet esetén nyújt szociális segítséget, és a szociális munkások és más segítők ügyfeleikkel együtt végzik a szolgáltatást. Ezek a szolgáltatások lehetnek: foglalkozási tréningek szervezése rehabilitációs területen: alkoholbetegek és kábítószerfüggők, börtönből szabadultak; önsegítő csoportok szervezése, közösségi szociális munka; oktatás, képzés.
Ezeket a profitszerző tevékenységük miatt sokan nem tarják a nonprofit szektor részének, azonban tudni kell, hogy az üzleti tevékenység célja nem a profitszerzés önmagában, hanem a szociális célok színvonalasabb, szervezettebb megvalósítása. Bizonyos tevékenységi területeken minőségileg magasabb értékű szolgáltatást tesz lehetővé. Éppen ezért a törvény más szempontjai a nonprofit státust teszik kötelezővé, s a szervezet köteles fizetett alkalmazottai mellett önkéntesekkel is dolgozni, azaz a foglalkozási tréningek résztvevőinek minimum egyharmadát szociálisan veszélyeztetett csoportoknak kell alkotniuk.
Magyarországon már öt éve a törvényes szabályozás is megtörtént, konkrét kezdeményezések születtek, amelyek célja, hogy a szociális szövetkezet és a szociális vállalkozás ismertté és gyakorlattá váljék. A Világgazdaság című napilap 2007. július 26-ai számában pedig a „kapitalizmus lelkiismeretének” nevezte a szociális vállalkozásoknak ezt a speciális formáját. Bár a szocialista szövetkezetek átalakítása 1990 elején felmerült, azonban működésének szabályozására csak 2006/X. törvény formájában került sor. Ennek alapján viszont határozott lépések történtek.
Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal kötött megállapodás alapján ötéves időszakra érvényes pályázási programot hirdetett a szociális szövetkezetek létrehozása és működtetése érdekében, amelynek a célja a szociális szövetkezetek szerepének növelése, az álláskeresők foglalkoztatásának biztosítása, újszerű szolgáltatások nyújtása a rászorulók számára. A szociális szövetkezetek önsegítő és önfoglalkoztató társulásokként jöttek létre szerte a világban, alapvetően hátrányos helyzetben levő közösségek részvételével.
Most hasonlóknak az alapítását ösztönözné a miniszter javaslata. Nem mintha nem lennének ilyenek: 2011-ben 259 szociális szövetkezet működött Magyarországon, ennek 15 százaléka Budapesten, 12 százaléka Borsodban, 11 százaléka pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, 60% az ország más területein elosztva. A mozgalom nemzeti szintű koordinációját a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (SzocSzöv) végzi, amely nemrég adta ki a Módszertani Kézikönyv – Szociális szövetkezetek az alakulástól a fenntartható működésig (190 oldal) című útmutatót. A 2012. évi XXXVII. törvény a szociális szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényt módosítja, és azt mondja: a szociális szövetkezet a 7. §-ban foglaltaknak megfelelő olyan szövetkezet, „amelynek célja, hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése”.
A szövetkezetek ötmillió forintos támogatást kaphatnának egy évi ötmilliárdos keretből; a pénzre május 1-jétől lehetett pályázni, mégpedig úgy – fogalmazott Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó –, hogy gyakorlatilag „semmit nem kell tenniük”. Pályázni mind önkormányzatoknak, mind magánszemélyekből álló csoportoknak lesz lehetőségük.
A kisebb településeken a pályázó kötelessége lesz, hogy minden, halmozottan hátrányos helyzetű családot próbáljon meg bevonni a szövetkezetbe. Annak, aki a szövetkezetben nem teljesíti a vállalt feladatait, harminc nap után felfüggeszthetnék a tagságát. A tervek szerint egy vagy két év után lenne mód átlépni a rendszer második szintjére, ahol 15 millió forintra lehetne pályázni, a harmadik szinten pedig 50 millió forintra, amikor a közös tevékenységet már kisipari üzemekkel lehetne folytatni. A törvénymódosítás célja annak elérése, hogy az egészséges felnőtt emberek munkából, ne pedig az állami újraelosztási rendszerből éljenek meg. A szociális szövetkezetek kérdése az új Széchenyi-terv részprogramja lett.
Az Európai Unió nyugati államaiban a piacgazdaság rendszerében, annak kiegészítéseként jöttek létre a társadalmi vállalkozások, így a szociális gazdaság keretében szerves részei lettek a nemzetgazdaságnak. Az Európai Unióban kb. 160 ezer szövetkezeti formában működő vállalkozás található, kb. 110 millió taggal és további, közel 3 millió munkavállalóval. Egy spanyol és egy olasz gyakorlatot emelek ki jó példaként és még néhány olyan ország esetét, melyek példaértékűek lehetnek. Spanyolország: 1956-ban José María Arizmendiarrieta atya vezetésével öt diák hozta létre az első szövetkezeti vállalatot, amelyet ULGOR-nak neveztek.
A közismert nevén ma Mondragon szövetkezeti vállalatnak nevezett szervezetben napjainkban már több mint 70 000-en dolgoznak mintegy 150 üzemegységben, ebből 2004-ben 35 000-en teljes jogú szövetkezeti tagként. A szövetkezetcsoport vállalatai gyártanak például háztartási gépeket és felszereléseket (FAGOR márka), tévéalkatrészt, ipari robotot, szerszámgépeket, és rendelkeznek saját üzletlánccal. A szövetkezet és annak tagjai pénzügyeiket a saját Szövetkezeti Népbankjukon keresztül bonyolítják le, ezenkívül a szövetkezet saját kutatóegységet és egyetemet is alapított, ahol jelenleg három kampuszban mintegy 4000 diák tanul.
A szövetkezeti vállalat keretében vannak mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek is. A szövetkezeti vállalatok szorosan együttműködnek egymással, így önigazgató módon, saját gazdasági-társadalmi modellben működnek, viszonylag függetlenül az aktuális pénzügyi folyamatoktól, így pl. a nagyobb gazdasági válságokra kevésbé érzékenyek hosszabb távon. Több mint 50 év alatt folyamatos, szerves növekedés eredményeként, mára Baszkföld legnagyobb vállalata a hetedik legnagyobb cég Spanyolországban.
A tagok biztonságát az is mutatja, hogyha valamelyik szövetkezet pénzügyi válságba kerül, akkor a munkavállalók fizetését csökkentik, vagy másik állást kapnak a szövetkezeti csoport egy másik vállalatánál. A munkavállalók legfőbb ügyeiket a saját szociális tanácsaikon keresztül intézik.
Franciaországban a Société Coopérative d‘Intęret Collectif (SCIC), törvény által megszabott konkrét szabályozással muködnek.
A jogi kereteknek a célkitűzése, hogy bátorítsák a szociális és jóléti szolgáltatások nyújtását, növeljék a nők részvételét a munkaerőpiacon, miközben különféle résztulajdonosokat (munkásokat, önkéntes munkásokat, célcsoportokat és helyhatóságokat) is bevonnak a termelőfolyamatba. Ezeknek a szövetkezeteknek a növekedésük és teljesítményük igen biztató. Sok ilyen szociális szövetkezet tevékenykedik a munkaerő-intenzív szociális szolgáltatási szektorokban. Franciaországban a szociális szövetkezetek munkavállalókat, felhasználókat, önkénteseket és önkormányzati szerveket tömörítenek azzal a céllal, hogy helyi fejlesztési projekteket hozzanak létre.
A legtöbb tagországban léteznek a szociális vállalatokat szabályozó külön jogszabályok. Ezeket különösen azokban az országokban alkották meg, amelyekben a kereskedelmi tevékenységet végző egyesületekre korlátozások vannak érvényben. Olaszországban a szociális szövetkezetekről szóló törvény, Belgiumban a Société a But Sociale (vagy Société Coopérative a But Sociale), Portugáliában és Görögországban a Korlátolt felelősségű szociális szövetkezetek.
A különböző országokban ezekre a célokra eltérő hangsúlyt fektetnek. Spanyolországban például bármelyik szövetkezet, mely szociális szolgáltatásokat is nyújt a tagjainak, vagy hátrányos helyzetűeket foglalkoztat, megkaphatja a „szociális” státust. Görögországban a formát kifejezetten a pszichoszociális fogyatékossággal rendelkezők társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának elősegítésére hozták létre. Portugáliában a szövetkezeti törvény keretében a szociális szövetkezetek „ágazatspecifikusan”, a társadalmi szolidaritás elvén szociális szükségletek ellátására alakulhatnak, és csak melléktevékenységként végezhetnek termelőtevékenységet. Ilyen típusú energiaszövetkezetek jönnek létre újabban Portugáliában.
Sikeres telefonszövetkezet alakult meg az Egyesült Királyságban, ahol kedvező feltételek mellett kapnak „vonalidőt” és kedvezményüket tagjaik számára alacsony költség, vagy a szolgáltatást igénybevételét alapul vevő osztalék formájában adják tovább. Speciális feltételek között kiskereskedelmi engedélyt (franchise-frencs) igénylők szövetkezetei jöttek létre az USA-ban és néhány esetben Európában, ilyen pl. a finnországi gyorsétkező franchise-szövetkezet. Bizonyos esetekben az USA-ban az ilyen franchise-vevő átvette a franchise-t adót is.
Az USA-ban – akárcsak Japánban – az egyetemek „campus szövetkezetei” sok fontos szolgáltatást biztosítanak a diákok számára, ilyen pl. az alacsony árfekvésű boltok és szálláshelyek üzemeltetése, valamint tanácsadás nyújtása (az egyik legismertebb a harvardiak szövetkezete, amely több mint 100 éves). Quebecben a közreműködő-tulajdonos (share-owner) szövetkezetek azért jöttek létre, hogy alkalmazottjaikat saját vállalataikba való invesztálásra ösztönözzék, és tömörítsék szavazóerejüket.
Az elektronikus kereskedelem (E-commerce) szövetkezetei Franciaországban és Olaszországban a kis kézműipari vállalkozások és önálló kézművesek számára lehetővé teszik saját termékeiknek a világhálón való népszerűsítését és árusítását. Svédországban a gyermekgondozó szövetkezetek lehetővé teszik a dolgozó szülők számára, hogy saját ellenőrzésük alatt, kölcsönös összefogással szervezzék meg a gyermekgondozási szolgáltatásokat.
A gyermekgondozó szövetkezetek és az idősek számára létrehozott gondozó szövetkezetek lehetővé teszik a nők foglalkoztatását és javadalmazását. Lengyelországban, Portugáliában 2006-ban, Görögországban 1999-ben kodifikálták az úgynevezett „korlátolt felelősségű szociális szövetkezeteket, Németországban, Angliában, Svédországban, Dániában és más európai országban a 90-es években megerősödött a harmadik szektor, s ezen belül a szociális szövetkezetek.
Somai József
Folytatás a jövő heti Szempontban
A szerző kolozsvári közgazdász
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok