A láthatatlan légió

Nem, nem arra a személyre gondolok, akinek nem jutott hely az RMDSZ városi tanácsosi listáján, akit 12 év alpolgármesteri tevékenység után a polgármester tanácsadójává neveztek ki, akit formai okokra hivatkozva kizártak a parlamenti választásokról, akinek nevétől mind a mai mindig hangos a sajtó. Még csak nem is arra a tanácsosunkra, aki korábban rövid ideig ugyan, de szintén az alpolgármesteri funkciót töltötte be. Nem, nem őt nevezték ki az idén alpolgármesternek, hanem valaki mást.

Segítségül elmondhatom, hogy a jelenlegi magyar alpolgármestert a városi tanácsosok soraiból választották ki. Hogy kik is tartoznak ehhez a csoporthoz? Tíz személyről, tíz marosvásárhelyi RMDSZ-politikusról van szó. Önök hányat tudnak közülük megnevezni? Visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy mi a neve városunk magyar alpolgármesterének, annyit még elárulok, hogy most először, a 2012-es helyhatósági választásokon került be az érdekképviseletünk tanácsosi listájának egyik előkelő helyére, és onnan – a vásárhelyi választóknak köszönhetően, illetve a frakció döntésének értelmében – az alpolgármesteri székbe. Igen, vele (és a másik alpolgármesterrel) történt meg az a „kellemetlenség”, hogy nem kapott helyet a polgármesteri hivatal főépületében.

A legutolsó „életjel” az említett személytől – a Hangya-épület egyik tetőtéri szobájából – akkor érkezett a vásárhelyi választóközönség felé, amikor ama elégedetlenségének adott hangot, hogy ennyire „embertelen” körülmények között kell végeznie munkáját. Akkoriban, vagyis majdnem fél éve, a beiktatását követően még az alábbi sajtócsemegét is elénk tárta: „Én nem ragaszkodom a székemhez, ha majd úgy érzem, hogy nem tudok teljesíteni, lemondok róla.”

Lehet, voltak olyan kételkedők a marosvásárhelyi választók között, akik értetlenül álltak az (akkor is) ismeretlen személy kinevezésével szemben, akik feltették magukban a kérdést, hogy miért éppen erre a személyre esett a választás, miért őt találták a legalkalmasabbnak, és vajon „kinek a kije”, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire fontos beosztásba került.

Ha akadtak is olyanok, akiket ezek a gondolatok emésztették (természetesen alulírott nem tartozik közéjük), nos, ők nagy valószínűséggel mind a mai napig kételyek között vergődnek. Az eltelt fél év alatt nem derült ki, milyen jó tulajdonságokkal rendelkezik az alpolgármesterünk, illetve az ő árnyékában meghúzódó „láthatatlan légió”. Igaz ugyan, hogy időnként hallani lehet egy-két magyar városi tanácsost, amint éppen sajtótájékoztatót tart, vagy „érdeket véd”, de összességében rengeteg kívánnivalót hagy maga után a tevékenységük.

A javában zajló parlamenti választási kampány kiváló alkalom lehetne helyi politikusainknak, hogy aktívan bekapcsolódjanak a közösségi problémák megoldásába, hogy részt vegyenek a lakossági fórumokon, hogy közelebb kerüljenek a vásárhelyiekhez. Ennek ellenére a legtöbbször csak a hűlt helyüket találjuk. Hogy az egyik politikai mentorukat parafrazáljam: „Marosvásárhely magyarsága ennél többet érdemel!.” 

Ferencz Zsombor