A Gazdasági és Szociális Kutatási Központ (CERES) latin-amerikai gazdaságpolitikai kutatóintézetének két elemzője, Ignacio Munyo és Ernesto Talvi tanulmánya alátámasztja azt a gazdasági és pénzügyi válság kapcsán gyakran hangoztatott nézetet, miszerint új globális gazdaságföldrajzi viszonyok kirajzolódásának lehetünk tanúi. Éles ellentét mutatkozik ugyanis a fejlett világ és néhány kulcsfontosságú fejlődő ország elmúlt négyéves gazdasági teljesítménye között.

z Egyesült Államokban és az Európai Unióban a válság súlyos hitelpiaci problémákkal jelentkezett, valamint nagymértékű visszaesést okozott a fogyasztásban, a beruházásokban és a kibocsátásban a válság előtti trend szintjéhez képest (2007). A fejlett Nyugaton tartósan növelte a munkanélküliséget, deflációs veszélyeket gerjesztett, valamint a dollár és az euró vásárlóerejének leértékelődéséhez vezetett. A világ más részein – elsősorban Kínában, Indiában és Brazíliában – azonban homlokegyenest ellentétes folyamatok játszódtak le. A kibocsátás a válság előtti szint fölé emelkedett, a munkanélküliség egyébként is alacsony mértéke tovább csökkent. A belső kereslet mindkét komponense – a fogyasztás és a beruházás is – a válságot megelőző trend feletti szintre ugrott a gyors banki hitelexpanzió következtében. A fejlődő országokban negatív folyamatként jelentkezett az inflációs nyomás és a nemzeti valuták dollárral szembeni felértékelődése.

A szembeötlő földrajzi ellentéteket az elemzők az országok nyertes vagy vesztes kategóriába sorolásával támasztják alá. Mindehhez egy indexet állítottak fel, amely az adott ország makrogazdasági teljesítményét méri a 2007. évi szinthez viszonyítva. A mutató hat alapvető változót ötvöz: kibocsátás, munkanélküliség, belső kereslet, bankhitelállomány, infláció és a nemzeti valuta reálárfolyama. A vizsgálatokat a világ valamenynyi régióját lefedő 42 országra végezték el. A nyertes országok között kimagasló eredményekkel bírnak a latin-amerikai országok (Argentína, Brazília, Panama, Peru és a Dominikai Köztársaság), néhány afrikai ország (Kenya, Egyiptom), továbbá a feltörekvő ázsiai piacok, elsősorban Kína és India.

A vesztes országok többsége a fejlett régióból és a velük szoros kapcsolatban lévő feltörekvők közül került ki. Munyo és Talvi az index alapján meghatározott két kategóriával egy új gazdaságföldrajzi felosztást vázolt fel. A tanulmányban azonban hangsúlyozzák, hogy ugyan a nyertes országok többsége a feltörekvő piacok közül került ki, és a vesztesek nagyrészt a fejlett gazdaságok, azért számos feltörekvő ország az utóbbi kategóriába sorolható. Továbbá a földrajzi régiókon belül is változatosság tapasztalható, szinte minden régióban mindkét kategóriára találhatunk példát. A két elemző kiemeli, hogy ugyan az Egyesült Államok és az EU vesztesei, Kína pedig nyertese a globális válságnak, mindez nem a klasszikus kelet–nyugati dimenzió kirajzolódása. Az általuk felvázolt kategóriák a gazdasági erőviszonyok annál jóval komplexebb meghatározását jelentik.

Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a kelet-közép-európai országok számára annak tudatában, hogy a térséget képviselő országok közül Lengyelország kimagasló pozitív értékkel a nyertes országok csoportjába tartozik, míg a többi – Csehország, Magyarország és Románia – a vesztesek között foglal helyet? Az utóbbi három ország makrogazdasági teljesítményének romlása a fejlett piacokhoz való kapcsolódásuk, elsősorban a német gazdasági ciklushoz való igazodásuk okán nem meglepő, de vajon miért jelent a lengyel gazdaság térségünkből kivételt a veszteségek alól? Lengyelország a gazdasági és pénzügyi válság során Európában egyedüliként nem süllyedt recesszióba, pénzügyi és banki szektora stabilitást mutatott. A kormány lépései a válság korai szakaszában prioritásként a kis- és középvállalati szektor támogatását célozták, továbbá a Nemzetközi Valutaalappal kötött különleges hitelmegállapodással (Flexible Credit Line) a befektetői bizalmat is hamar helyreállították.

A zloty leértékelődése kedvezett az exportszektornak. A lengyel gazdaság stabilitását a tavaly őszi választási eredmények is alátámasztják, hiszen az ország a rendszerváltás óta először szavazott bizalmat a kormányon lévő pártnak.

Mi lehet a tanulság a régió vesztes országai számára? A lengyel sikert sokan a nagy belső piac és az exportszektor javára írják. A kép azonban nem teljes, ha nem ismerjük el a gazdaságpolitikai lépések helyességét. A vesztesek számára a belső piac mérete, valamint az exportszektor nagysága és szerkezete rövid, illetve középtávon is adottságnak tekinthető, ezért mozgásterük leginkább a gazdaságpolitikai döntések meghozatalában van. A gazdaságpolitika megfontolt stratégiai döntései és azok következetes kivitelezése segítheti leginkább elő az országok újbóli növekedését és annak fenntarthatóságát. Mindehhez pedig az is hozzájárulhat, ha a gazdaságpolitikai döntéshozók szem előtt tartják és kiaknázzák a fentebb vázolt globális gazdasági hatalmi átrendeződésből adódó lehetőségeket.

Kozenkow Judit
A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének doktorandusa