Szégyenérzet és „éntörténetek” – Bemutatták Botházi Mária Biorobot című kötetét

2019. november 26., 16:28 utolsó módosítás: 2019. november 26., 20:49

„Mindannyian élő robotok vagyunk” – ez az érzés erősödik bennünk Botházi Mária tárcáit, glosszáit olvasva, melyekből újabb kötetnyi állt össze. A Biorobot című könyvet hétfőn este mutatták be a kolozsvári Vallásszabadság Házában.

Botházi Mária dedikálja új kötetét a kolozsvári Vallásszabadság Házában Fotó: Biró István

Az erdélyi magyar hétköznapokat, az „erdélyi magyar nő” és „erdélyi magyar férfi” mindennapos problémáit humorosan bemutató írások először 2016-ban jelentek meg kötetben Boldogság juszt a tiéd címmel a Koinónia kiadónál.

Ezekből bárki magára ismerhet, és bár könnyen, egy szuszra írja őket, nem ment olyan könnyen, míg rátalált saját hangjára – mondta Forrai Szerénke rádiós szerkesztő kérdéseire válaszolva Botházi Mária. Első írásai az Erdélyi Naplóban jelentek meg, jelenleg a Főtér portálon közli őket, de a Facebookon is gyakran szembejönnek, népes rajongótábor osztogatja.

Szupernők és szuperférfiak „éntörténetei”

A „biorobot” kifejezést egy barátnőjétől hallotta a szerző, mint mondta, adta magát, hogy erre a gondolatra fűzze fel a történeteket. Melynek szereplőit kettős perspektívából láttatja:

külső, objektív szemmel tekint ránk, folyamatos időszűkében élő, rohanó emberekre, ehhez egy belső szempont is társul: az „éntörténetek”, melyek szerint mindannyian szupernők és szuperférfiak akarunk lenni,

miközben állandó megfelelési kényszerünkben biorobotokká válunk. A helyzetünket jó adag iróniával, ugyanakkor együttérzéssel szemlélő szerző nem ítélkezik, csak megállapít, mintha azon ritka képessége révén, hogy felül tud emelkedni mindezen, minket is ehhez akarna hozzásegíteni.

Az írót Forrai Szerénke rádiós szerkesztő faggatta Fotó: Biró István

A kötetben nem állást foglalni akar, hangsúlyozta, sokkal inkább arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy

a hétköznapi teendők nem mindig könnyűk, de mai társadalmunk elbagatellizálja a feladatokat, ami a tisztelet hiányára is utal.

Az „erdélyi magyar nő” a finom süteményért kapott dicséretre úgy reagál, „szót sem érdemel, tíz perc volt”, azonban a sok tíz perc egymásra tevődik.

Miért rossz, amikor jó? 

Botházi Mária szerint az erdélyi magyar nő úgy van rossz helyzetben, hogy közben most van a legjobb helyzetben. Balázs Lajos néprajzkutatónak a csíkszentsimoni nők 40 évvel ezelőtti életéről szóló írását említette példaként, melyből kiderül:

a székelyföldi nő pár évtizede folyamatosan erőszak áldozata volt, akit állandó szégyenérzet jellemzett. „Ezt visszük mi is tovább. Remélem, hogy a lányaink már nem fogják” – utalt a családi minták tovább öröklődésére a szerző.

Aki szerint az erdélyi magyar társadalom alapérzése a szégyen, és a korábban nőkre jellemző érzés már a férfiakat is elérte.

Botházi Mária szerint inkább a következőket kellene továbbadni: a türelemre való képességet és a tartást, önmagunk tiszteletét, mellyel másokét is kivívjuk.

Nagyon türelmetlen generációt nevelünk”

– tapasztalja az egyetemi tanárként is tevékenykedő író. Az „énidő” kiharcolására a férfiak inkább képesek, mint a sokszor túl nagy áldozatot hozó nők, a gyerekkel szemben is következetesebbek.

A Biorobot Szentes Zágon által tervezett borítója Fotó: Biró István

Bár az „erdélyi magyar” valóságot humorosan bemutató tárcái, glosszái révén vált ismerté, más jellegű írásai is vannak, a jövőben azokkal foglalkozna, mondta.

Egy rendszerváltás előtti történeteket tartalmazó kötetet tervez,

és a problémás hétköznapok után az erdélyi magyar jóllétet, a hyggét ( jóllét, meghittség, otthonosság, a dánok receptje a boldogságra) is meg szeretné mutatni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat