2010. március 09., 10:182010. március 09., 10:18
A szövegkönyv szerint a darab „játszódik Budapesten, valamikor ’86 és ’94 között, a magyar jelen félmúltjában, egy átlagosan lepusztult bérház belső udvarán, körfolyosóin és kapualjában”.
Nem kell azonban öt perc, hogy ráébredjünk: itt játszódik ez a Rogériuszon vagy bármely tetszőleges lakótelepen, épp tegnap vagy holnap. A lakások cipősdoboz nagyságúak, a villany nem ég, csak annál, aki elég ügyes ahhoz, hogy lopja, a díjbeszedő pedig éjnek évadján érkezik leolvasni az órát, nappal ugyanis már nem mer.
El kell bújnia az ajtó mögé azonban, amikor a pincéből két alak röpül ki, hátuk mögött irtózatos robbanás és füst. Kokker Lajos „belehangtompítózott a piskótába” valakit Rigó János cukrászüzemében, vagyis a bérház alagsorában. A hulla csendesen égni kezd a jobb napokat látott süteményes kemencében, Rigó úr pedig bezárja a kaput, és a robajra elővánszorgó lakókkal közli: senki nem megy sehová. Legalábbis, amíg ki nem sül a rétes.
Ebben a helyzetben, a pincéből állandóan kihallatszó tűzropogással, a parázs réseken kiszűrődő fényében ismerjük meg ezeknek a fülkeszerű lakásoknak a népét. Abszurd alakok, mégis mindegyikükkel találkoztunk már saját tömbháznegyedeinkben.
Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, 2010. Szerző: Parti Nagy Lajos. Rendező: Szabó K. István. Díszlet- és jelmeztervező: Kiss Borbála. Zene: Horváth Károly. Főbb szereplők: Kardos M. Róbert, Herman Ferenc, Dobos Imre, Pál Hunor. |
Ott van az alkoholista férj a kicsapongó asszonykával s az állandóan ordító kisgyerekkel, a nagyobbik gyerek, aki vagy különleges képességekkel rendelkezik, vagy simán beteg, a lecsúszott szépasszony, a magát hatósági közegnek képzelő és ehhez mérten kifinomult beszédmodort erőltető díjbeszedő, a sapkás bácsi, a kötöznivaló bolond – hogy csak néhányat említsünk. Csak az én lépcsőházamban megtalálható mindegyik. Közben pedig ott kujtorog a pincében a hulla – ismerik azt a mondást, hogy mindenkinek van pár csontváz a padlásán?
Világosan látszik, hogy a szerepek sorsa válogatón dőlt el.
A színészek mindegyike természetesen hozza a rá osztott karaktert, és a felolvasószínházi „próbáknak” köszönhetően a baki is nagyon kevés. Pál Hunor olyan a retardált szupergyerek, Elemérke szerepében, mintha világéletében ezt csinálta volna, és fiatal prózai színésztől szinte el sem várható módon ura a testének – úgy mozog, ugrál, mászik a díszletben vagy rajta, mint egy kis majom. Dimény Levente eszelős nevetésétől kiver a veríték, Herman Ferenc pedig éppolyan félelmetes Kokker úrként, mint amilyen bárgyú.
Az egész gárda olyan összeszedetten játszik, mozog a színpadon, mint egy jól megkoreografált balettkar, ez pedig elsősorban a rendező munkáját dicséri. Bár a darab a végére kaotikussá, nehezen követhetővé válik, a befejezés – amely egyébként rendezői bravúr, nincs benne a mű szövegében – filmszerű élménynyel ajándékozza meg a nézőt. Megéri jegyet váltani arra a darabra, amelyet a váradi közönség – isten tudja, mióta először – ötször tapsolt vissza.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.