2010. augusztus 10., 09:352010. augusztus 10., 09:35
A történet egyszerű – és ezt már kritikusan állapíthatjuk meg. Adott egy nő (Péter Hilda), akit régen megerőszakolt valaki, a film elején pedig elindul, hogy bosszút álljon az illetőn és annak társán.
Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet! A faluban – ahol a nő férjével (Mátray László) és 11 éves gyermekével, Orbánnal él – ugyanis kitudódik az addig gondosan őrzött titok, így a férj mindenféle fölös teketóriázás nélkül szélnek ereszti a megaláztatásban is erőt sugárzó Varga Katalint és gyermekét, aki enyhe fáziskéséssel még a film vége felé is úgy tudja, hogy a beteg nagyihoz igyekeznek. Beteg nagymama nincs, van ellenben egy kissé kínos bosszúámokfutás, amely nemcsak a vágó hibájából lesz vontatott, hanem azért is, mert Katalin és fia lovas szekérrel indulnak útnak.
Bár a filmet megtekintve azt hihetnénk, hogy egy fél év alatt összedobott projektről van szó, az angliai származású, Magyarországon élő Peter Strickland hosszú évekig dolgozott a produkción, amelyet végül erdélyi helyszíneken, erdélyi színészekkel forgattak. Ráadásul Strickland egy megörökölt kisebb vagyont költött rá, mivel sehol sem kapott támogatást a filmre. „1992 óta számtalanszor próbálkoztam különböző filmes intézményeknél, mindannyiszor eredménytelenül. Szóval, amikor megörököltem a pénzt, rögtön tudtam, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom kimondani, hogy mindenki kapja be, és hogy fügét mutassak a rendszernek” – nyilatkozta az alkotó egy korábbi interjúban.
Ezt a nemes célt pedig oly tökéletesen elérte, hogy már a szegény nézőnek is fügét mutat, aki döbbenten kérdezgeti magától, hogy „miért?” A film elején még nem derül ki, hogy pontosan miért üldözi el férje Katalint és a gyermeket, és hogy Katalin miért kezd el ennek dacára egy másik falu tábortüze mellett táncolni és flörtölni egy idegen férfival. Mindezek pontos okára csak akkor derül fény, amikor Katalin agyonveri az illetőt, közben elmesélve neki, hogy ő volt az a nő, akinek megerőszakolását annak idején végigröhögte, majd a Gergely névre hallgató férfi halála előtt kénytelen elárulni, hogy melyik faluban él az erőszaktevő. A film állítólagos erőssége „balladisztikus hangulata” mellett a „a rendező által megálmodott különleges hanghatások” használata, ami egyrészt nem akkor következik, amikor kéne, másrészt a fülsiketítő zaj találóbb kifejezés rá.
színes magyar–román–brit filmdráma, 75 perc, 2008. Írta és rendezte: Peter Strickland. Kép: Győri Márk Zene: Geoffrey Cox, Steven Stapleton. Vágó: Fekete Mátyás, Tősér Ádám. Szereplők: Péter Hilda, Pálffy Tibor, Mátray László, Páll Zsolt, Szabó Enikő, Tankó Norbert, Florin Vidamski, Raluca Sava. Értékelés az 1–10-es skálán: 4 |
Ez keveredve az erdélyi táj giccses filmezésével valóban drámai hatást kelt, sajnos egyáltalán nem a rendező szándékainak megfelelően. A táj szépsége, az utazás egyébként valóban hangsúlyos szerepet kap a filmben. Egyes jelenetek, ha mást nem is, az ornitológusokat azért lázba hozzák, hiszen a forgatási helyszínek túlzottan felhangosított alapzajában a vércsék hangjától az ölyvek vijjogásáig számos madár hangja kivehető, még hosszabbá és kíméletlenebbé téve az utat, amelyen Katalin az erőszaktevő Antalhoz (Pálffy Tibor) ér és szállást kér tőle. De, ó, fájdalom! A férfi időközben hűséges mintatársa lett egy Etelka nevű nőnek, aki oly boldog mellette, ahogy mással nem lehetne, egyetlen szomorúságuk csupán az, hogy nem lehet gyermekük.
Antal azonnal össze is barátkozik a kis Orbánnal, aki mint kiderül, éppen az ő gyermeke. A film legdrámaibbnak szánt jelenetében Katalin a Gyilkos-tó vizén csónakázva meséli el megerőszakolásának történetét, Etelka megdöbbenésére és Antal legnagyobb zavarára, aki ekkor jön rá, hogy kinek is adott szállást éjszakára. A főhős pedig elmeséli, hogyan takargatták be a jóságos erdei állatok az erőszak után, hogyan sírt az őzike, és hogyan vigasztalta a bölcs bagoly, és ez már egyenesen mesebeli magasságokba katapultálja a történetet, a néző viszont lent marad, mert ennyi giccs hallatán már nincs ereje a történettel szárnyalni.
Katalin, látva Etelka boldogságát, már-már azt tervezi, hogy a véres bosszút elfeledve hazautazik, és hagyja, hogy a szimpatikus Antal és Etelka boldogan éljenek, Etelka azonban kihallgatja beszélgetésüket, és ismét tragédia történik. A történet végét mégsem mesélem el teljesen, elég, ha anynyit mondok, hogy az első gyilkosság után a főhőst és gyermekét valakik üldözik, és a film végére meg is találják. Katalin halálával pedig a film ugyanolyan sután ér véget, mint ahogy elkezdődött, ékes bizonyítékát adva, hogy sem díj, sem kritika nem jelent semmit. Így az én írásom sem befolyásolja Varga Katalin balladájának sorsát. Aki akarja, úgyis megnézi.
Korodi Janka és Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészei kapták idén a Gábor Miklós-díjat, mellyel évről évre a legjobb magyar nyelvű Shakespeare-alakításokat díjazza a szakma.
Zenés bábelőadás készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legkisebb nézőinek. A Plüm-Plüm kalandjai című előadást május 28-án 10 órától mutatja be először a társulat.
Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását nyitják meg Kolozsváron május 20-án.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház május 20-án 19 órától mutatja be a Madárka című új előadását, amely barátságról, traumáról és az emberi lélek törékenységéről mesél.
Életműdíjjal tüntette ki a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Az első világháború után a budapesti Szépművészeti Múzeum letétjeként közel száz ritka műalkotás, köztük három Munkácsy-kép maradt Aradon, ezek is láthatók május 17-én a Kultúrpalota második emeleti Képtárában.
A csomaközi kelta harcos sírját, a rituális temetkezési eszközöket és a kelta sisakot is megtekinthetik a látogatók a Maros Megyei Múzeumban. A Szatmár megyében feltárt őskori tárgyak a Romániában fellelt vaskori kelta leletek közül a leglátványosabbak.
Több mint 3.5 millió forint értékben osztottak ki díjakat május 14-én, szerdán este a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány irodalmi díjait erdélyi folyóirat szerkesztősége és erdélyi alkotó is átvehette.
A bukaresti Bulandra Színház látja vendégül a Háromszék Táncszínház Ecce Homo című előadását, amely Munkácsy-festmények színházi megközelítése. Tapasztó Ernő, a tavaly év elején bemutatott produkció egyik rendezője értékelt a Krónikának.
Időszakos kiállítás keretében mutatja be a 250 éve született Bolyai Farkas polihisztor tevékenységét a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár és a Teleki Téka Alapítvány.