Ugyanis nagyon ismert darabról van szó, határozott szerkezettel, amelyet napjainkban nehéz színpadra vinni. A rendező azt mondta, emiatt bátortalan volt kicsit, de amikor először olvasta a Robert Icke-féle adaptációt, azonnal megragadta, mert az nagyon felkavaró. Mindezek mellett pedig rendkívül szöveghű, ugyanakkor teljesen más élményt nyújt, mint a Szophoklész-féle eredeti.

„Azt szeretem a darabban, hogy folyamatosan meghökkent. Mindenki ismeri a történetet Oidipuszról, amikor elmegyünk színházba, nagyjából tudjuk, hogy mi fog történni, és emiatt nem is csodálkozunk rá. Én azonban azért megyek színházba, hogy meghökkenjek, sokkoljon, amit ott látok. Ez azonban ritkán történik meg, sokszor csalódottan megyek haza” – vallotta a rendező.

Úgy fogalmazott, a modern adaptációt végignézve éppen az utolsó pillanatban jön a felismerés, hogy ez ugyanaz a darab, mint amit a Szophoklész írt, de mindaddig folyamatosan meglep. „Ugyanis Icke szövege olyan érzéssel tölt el, mintha elvesznénk az erdőben, és csak a legvégén találnánk meg a kiutat” – mondta Șerban.

„A videó megöli a színészt”

Az előadás különlegessége, hogy két különböző szereposztásban játsszák. A rendező szerint ez azért fontos, mert két színész sohasem játszik el ugyanúgy egy szerepet, akkor sem, ha ugyanarra a mimikára és mozdulatokra törekszenek. Nem létezik egyetlen interpretációja ugyanannak a szerepnek, mindegyiküknek megvan a saját energiája, és mindegyikük hozzájárul a maga komplexitásával.

Șerban azt is elárulta, hogy nem szereti a videó használatát a színházban, bár nagyon divatos, de közhelyes. Úgy vélte, a „videó megöli a színészt”. Emiatt soha nem is használta a rendezéseiben, egészen eddig a pillanatig, amikor erről megváltozott a véleménye.

„Radu Daniel, az előadás videós anyagának alkotója nagyon érzékeny, kiváló művész, aki képes a lehetetlenre. Az itt használt audiovizuális anyagok színtiszta „emóciót” hivatottak közvetíteni. A cél, hogy hozzáadjon a színészek érzelmi eszköztárához” – húzta alá a rendező.

Azt is megtudtuk, hogy az előadást rockzene fogja kísérni, amit a színház színészei játszanak, és akárcsak a videó esetében, a zene is azt a célt szolgálja, hogy érzelmi töltetet adjon a történetnek, segítse közvetíteni a színészek érzelmeit.

Van, hogy több szerepet játszik egy színész

A tájékoztatón a társulat színészei vallottak arról, hogy milyen élmény volt a közös alkotó munka. A társulat fiatal színészei a kettős szereposztás kihívásairól beszéltek. Román Eszter elmondta, nagyon figyelniük kellett a próbákon, mert folyamatosan azt hallották, hogy nincs idő, sietniük kell. Emellett komplex volt a folyamat, hiszen két szerepet kell játszania, Tőtszegi Zsuzsával közösen. Az egyik szerepe mellékszerep, Lichas, a másik azonban Antigoné szerepe, ami fontosabb. Utóbbi különösen nehéznek bizonyult, mert vannak olyan jelenetek, amikor mindkét általa játszott karakter a színpadon van, így néha kívülről kell „néznie magát”, teljesen új perspektívából. Ez olyan szintű figyelmet igényel, amitől folyamatosan, minden próbán azt érzi, hogy él.

Kiss Tamás, aki szintén két szerepet játszik, egyetért azzal, hogy a legnagyobb kihívás, amikor a két karakter között váltani kell. Gedő Zsolt kiemelte, a rendező nagyon figyel az emberekre, kíváncsi, és egyenlő félként kezeli a tapasztaltabb és kevésbé tapasztalt színészeket egyaránt. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Carmencita Brojboiu, a dramaturg, a rendező munkatársa Dana Dima.

A főbb szerepekben még Szűcs Ervint, Bodolai Balázst, Kató Emőkét, Györgyjakab Enikőt, Bács Miklóst, Farkas Lorándot, Viola Gábort, Váta Lórándot, Tordai Teklát és Kicsid Gizellát láthatja a közönség a két szereposztásban.

korábban írtuk

A létbizonytalanság témáját járja körül a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház új bemutatója

A létbizonytalanságról szól a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Szerelem és más bűntények című új bemutatója, amely egy szerb film színpadi adaptációja.