Szentkirályi Miklós Béla 1945-től 1973-ig Erdélyben, Mezőpagocsán, majd Marosvásárhelyen élt
Fotó: Mmakademia.hu
Életének 78. évében, március 20-án elhunyt Szentkirályi Miklós Béla Munkácsy-díjas restaurátorművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG), majd a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora – közölte az MTI-vel hétfőn a Magyar Művészeti Akadémia. Szentkirályi Miklós Béla közel három évtizeden keresztül Erdélyben élt.
2021. március 22., 15:132021. március 22., 15:13
2021. március 22., 16:272021. március 22., 16:27
A tudós-restaurátor Szentkirályi Miklós Béla „a mesterművek doktoraként” ötven éven keresztül mentette meg elmúlt századok műremekeit – reneszánsz faliképeket, barokk szárnyas oltárokat, a magyar történeti festészet reprezentáns alkotásait – a következő nemzedékek számára. Nevéhez fűződik Munkácsy Trilógiájának restaurálása (Golgota 1992, Krisztus Pilátus előtt 1995, Ecce Homo 2009) is – idézték fel a közleményben. Mint hangsúlyozták, Szentkirályi Miklós Béla a restaurátor szakma megkerülhetetlen alakja volt, akinek több évtizedes munkája nem csak a tárgyak állapotának helyreállításáról szólt: a restaurátorkamara (Magyar Restaurátorok Egyesülete) alapító elnöke és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnökségi tagja volt, így szervezőként kifejtett tevékenysége is nélkülözhetetlennek bizonyult a magyar és nemzetközi képzőművészet számára.
Szentkirályi Miklós Béla 1943. május 11-én született Kocsordon, Szabolcs-Szatmár Megyében, 1945-től 1973-ig Erdélyben, Mezőpagocsán, majd Marosvásárhelyen élt. A marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium diákja volt, majd az 1959-es politikai fordulat következtében a helybeli szakmunkásképzőben kapott fémipari szakmunkás képesítést. Öt éven keresztül gyári munkásként dolgozott, 1967-ben a dolgozók esti gimnáziumában érettségizett. 1968 és 1973 között Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán tanult, Miklóssy Gábor osztályában.
Pályája kezdetén festőművésznek készült, majd érdeklődése fokozatosan a festmények restaurálása felé fordult, végül élethivatásának a festő-restaurátor művészi tevékenységet választotta. 1974 és 1977 között Budapesten tanult, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szakán szerzett diplomát. 1975-től 1990-ig az MNG régi magyar osztályának restaurátora, majd 1990-től a Szépművészeti Múzeum főrestaurátor-osztályvezetője volt nyugdíjazásáig. A gyakorlati munka mellett elsősorban restaurátorelméleti, szervezési és etikai kérdésekkel foglalkozott.
1977-től volt tagja a Művészeti Alapnak, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), 1978-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének (MKISZ), amelynek 1988 és 1992 között szakosztályi titkára volt. Alapító elnöke volt a Magyar Restaurátorok Egyesületének (MRE). Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezetének, majd 2011-ben az MMA rendes tagja lett. A Munkácsy Mihály-díjat 1991-ben, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet 1996-ban vehette át. 2013-ban kapta meg az M. S. Mester-díjat, 2018-ban a Magyarország Érdemes Művésze elismerést.
Restaurátor munkái széles spektrumon mozognak – a középkori szárnyas oltároktól kezdve (Leibic, Kisszeben, Csíkszentlélek), a hatalmas méretű, 19. század végi festményeken keresztül (Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája) a köztéri emlékműig bezárólag (Zala György Aradi vértanúk című szoborcsoportja) számos jelentős munka fűződik nevéhez. „Pályafutása során nemcsak a hazai képzőművészet remekeivel volt alkalma foglalkozni, de az egyetemes emberi értékeket képviselő, határainkon túl létrehozott képzőművészeti alkotások megőrzésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett” – emlékeztet a közlemény.
A Szentkirályi Miklós Béla munkásságát összegző, Gránátalma a szárnyasoltáron című kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben.
A Harag György Társulat és közönségének kapcsolata szeretetkapcsolat – talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, de Szatmáron még létező a jelenség, hogy az emberek messziről felismerik a színészeket az utcán, nemcsak a magyarok, de a románok is.
Nagyszabású bemutatóra készül a Kolozsvári Magyar Opera: Giacomo Puccini korai, méltatlanul keveset játszott operáját, a Manon Lescau című művét viszik színpadra.
Fejedelmek aranya – Uralkodói reprezentáció Erdélyben címmel időszaki kiállítás nyílik kedden, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban – tájékoztatta a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) hétfőn az MTI-t.
Kilencvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású gálaműsorral köszöntik Bodrogi Gyulát, a nemzet színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt a Nemzeti Színház társulatának tagját Budapesten.
Könyv látott napvilágot arról, hogy a katonaság milyen mértékben és formában szólt bele a 20. században az aranyosszéki egyének, családok, kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után.
E-LÍRA 100 – válogatás száz év erdélyi magyar költészetéből címmel tart előadást szombaton Zilahon az Aradi Kamaraszínház.
Csehy Zoltán felvidéki költőnek ítélte a szakmai kuratórium az idén alapított Kovács András Ferenc Költészeti Díjat – jelentette be csütörtökön a Látó szépirodalmi folyóirat.
Világot gyújt és rendet rak a vers, melenget vagy lehűt, bezsongat vagy vigasztal. A vers megváltó rés a mindennapok falán – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére a magyar költészet napja alkalmából László Noémi József Attila-díjas kolozsvári költő.
Közismert erdélyi magyar képzőművészeket bemutató sorozat részeként Jovián György Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja „corpus inane” című kiállítását nyitják meg április 18-án a Liszt Intézet bukaresti központjában.
A 80 éve született, 2021 februárjában elhunyt, Kossuth-díjas Farkas Árpádra emlékeznek a költészet napja alkalmából Sepsiszentgyörgyön, valamint a Hargita megyei Székelyszentmiklóson, ahol a költő a gyermekkorát töltötte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!