Fotó: Henning János
2010. március 24., 08:532010. március 24., 08:53
„Csak néptánc lesz?” – kérdezte tőlem a Vígszínház ruhatáránál egy hölgy a műsor előtt, amikor ránézett a szórólap alcímére: Művészetek határok nélkül. Az Égtájak Iroda vezetője és egyben a rendezvény programigazgatója, Goldschmied József szerint ez a leggyakoribb reakció. 15 éve dolgozik azon, hogy rendezvényeivel megismertesse a „határon túli”, vagyis Magyarországról leszakadt területek magyar kultúráját az anyaországi közönséggel, és nem utolsósorban egymással.
„Az a tapasztalatom, hogy ha valaki azt hallja, hogy határon túli kultúra, akkor mindjárt a folkra asszociál. Nekünk pedig azt kell itt bemutatni, hogy a folk ugyan az alapja mindennek, de a külhoni kultúrában minden műfaj megtalálható nagyon magas szinten, a dzsessztől kezdve a színházig és a komolyzenéig” – mondta a Krónikának Goldschmied. A Kolcsár József által rendezett produkció sokkal több lett, mint „csak” néptánc. A néző már belépéskor résztvevővé válik. Az ajtóban piros-fehér sorompó: ez választ el minket, hat régióban élő „határon túliakat” az anyaországtól és egymástól – sokakat fizikailag is, még többeket lelkileg.
„Ezeket a lelkekben lévő sorompókat igazán nagy munka eltávolítani” – összegzi Goldschmied József sokévi munkája, utazgatása, ismerkedése tapasztalatát. A rendezők és Sándor Csaba koreográfus zseniális megoldással érzékeltette ezt: az előcsarnokba tóduló tömegbe magányosan táncoló, énekelő, szavaló, monologizáló művészek vegyültek. Hogy ez jól kiagyalt rendezői koncepció volt, arra csak a legvégén derült fény.
„Amikor megtudtam, hogy az összes leszakadt országrészből érkeznek táncosok, művészek, az első, ami eszembe jutott, a zűrvazar volt. Azok a régiók, amelyeket annak idején egy másik országhoz csatoltak, teljesen másfajta kultúrával találkoztak, ami azzal jár, hogy egy idő után már nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Abból az érzésből indultam ki, hogy abban a hazában, ahol élünk, idegenek vagyunk, és itt Magyarországon is idegenek vagyunk” – mondta el a Krónikának Kolcsár József rendező.
Ahogy a nézők lassan megtalálják helyüket és elkezdődik az előadás, úgy alakul ki a zűrzavarból a rend, az idegenségből az egymásra találás. A produkció a népi motívumokat és modern irodalmat, művészetet, sőt: digitális médiát egységes, szemet-fület gyönyörködtető élménnyé rakja össze, és az ember csak bámul, hogy ezek mennyire összeillenek. Ki hitte volna, hogy tájszólással is el lehet mondani Lázár Ervin A hétfejű tündér című meséjét, úgy, hogy a nézőtéren ülő gyerekek kiabálják be a végét.
Ki hitte volna, hogy filmetűd vetíthető ki az ördöngösfüzesi táncokat húzó zenekar játéka és Kicsid Gizella színésznő szavalata közben, a giccs árnyéka nélkül. Ki hitte volna, hogy Nemes Levente színművész játékosan ugrálva jön ki a színpadra a szoborrá merevedett néptáncosok között, elmondja Bajor Andor Sláger paródiáját, és ezt fergeteges tapssal üdvözli a közönség.
Kányádi Sándor Csendes pohárköszöntője után a produkció igen, az est azonban közel sem ért véget: a Kárpát-medence táncait az előcsarnokban tanító vagy házias magyar ételeit kínálgató fiatalok valóban a „rend a káosz után” érzést keltették. És az otthonosságét is, amikor láttam, hogy közéleti személyiségek milyen jóízűen falatozzák a tepertőt házi kenyérrel. „A kínálgatás a magyar kultúra része. Az ételek kiválóan érzékeltetik a sokszínűséget és azt a magyar sajátosságot, hogy bár követtünk el hibákat a történelem során, mégis barátkozunk, kínálgatunk” – vallja Kolcsár József.
A gála egyébként egész rendezvénysorozatot nyitott meg: A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek e hónap 26-án, pénteken rajtol a Kolozsvári Állami Magyar Színház III. Richárd című előadásával. A kolozsváriak további három – Visszaszületés, Túl a Maszat-hegyen, Suttogások és sikolyok –, a Szabadkai Népszínház magyar társulata egy, a sepsiszentgyörgyi M Studio két, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház pedig egy előadással lesz jelen a rendezvényen, de a budapesti közönség a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a bukaresti Dramacum közös, a fekete márciust felidéző, háromnyelvű 2o/2o című produkcióját is megtekintheti. A Színházi hungarikumok fóruma május végéig tart. A rendezvény részletes programja a www.egtajak.com honlapon olvasható.
Szerző: Tofán Koós Imola, Budapest
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.