Hosszú ideig szokatlannak érezte, hogy a „mi a foglalkozásod” kérdésre azt felelheti, színész. Ugyanakkor képzőművészként nem hivatkozik magára, mivel ezt a szakmát nem tanulta.

Hozzátette, ha nem bíznak benne, akkor nagyon „semmilyenné” válik. „Ilyenkor nincsenek őszinte pillanataim, legalábbis én így érzem” – mondta Kiss Bora. Hozzátette, nemrég volt hasonló helyzetben, amikor annak ellenére, hogy mások bíztak benne, ő folyton azt érezte, hogy „a színpad ledobja magáról”.

A nézőt az érzései vezessék

Kiss Bora több éve foglalkozik könyvek illusztrálásával. „Egy menedzsmentkönyvet illusztráltam először. Az egyik tanáromnak viccesen megjegyeztem, ha ír egy könyvet, illusztrálom. Később megérkezett egy 350 oldalas iromány, számokkal és olyan információkkal, amihez nekem semmi közöm, nem értek hozzá. Megnéztem a fejezeteket, idő, időbeosztás, és ezekhez készítettem nagyon kedves, színes, vicces rajzokat” – emlékezett vissza.

„A béke fontosabb, mint az igazság”

A színésznő beszélt a szerepek megformálásáról is. Elmesélte a folyamatot: természetesen nem ő választja ki, milyen karaktert játsszon, kifüggesztik a szereposztást, a neve mellett egy másik névvel – így kezdődik. A szerepformálást pedig a rendező is befolyásolja.

„Szoktam ajánlatokat tenni, mivel én állok a színpadon, de alázatosan bízok egy ideig. Azután sem veszekszem, inkább feladom. Nem akarom a saját igazamat ráerőltetni senkire” – mondta a művésznő. Hozzátette, van egy fontos mondás, amit szem előtt tart: a béke fontosabb, mint az igazság. „Nagyon kevés előadás volt az életemben, amit nem tudtam megszeretni. Mindig találok valami olyat, néha egy mondatot, vagy egy pillanatot, amiért tudom szeretni” – mondta a művésznő.