Fotó: Biró István
2010. március 25., 10:202010. március 25., 10:20
Ilyen világban élünk. És pontosan ezeket a kiábrándítóan kicsinyes emberi életcélokat pellengérezi ki Hanoch Levin Téli temetés című színműve. Izrael legtermékenyebb és legvitatottabb drámaírója – olvasható Hanoch Levin rövid életrajzában: 56 darabot írt, és aki megnézi a Téli temetést, azt is látni fogja, hogy miért annyira vitatott. Nyílt provokáció, kíméletlen őszinteség jellemzi a „nyolc képben” megjelenő börleszket.
A főhős, a kissé együgyű Lácsek Bobicsek (Bogdán Zsolt), aki a sok önző rokon között az egyetlen, aki egész életét feláldozta a darab elején kiszenvedő édesanyja, Álté (Senkálszky Endre) kedvéért. Felesége nincs, negyvenes éveiben még mindig az unokanővére lányáról, Velvécjáról (Pethő Anikó) álmodozik, aki azonban másnap férjhez megy Popocsenkóhoz (Bodolai Balázs). Így Bobicsek feladja az álmát, hogy majd ő áll a szép Velvécjácska oldalán az oltárnál, és kissé szerényebb álmokat kezd el dédelgetni: nagyon szeretne vendég lenni a fényűzőnek ígérkező esküvőn.
De még ez a szerény álom is szertefoszlani látszik, mert „amint az Isten ad végre egy esküvőt, rögtön melléhull egy temetés is a kabátujjából”: Álté meghal, így Bobicsek elindul az éjszaka közepén, hogy közölje a rossz hírt a rokonokkal: Srácjá nénivel (Panek Kati) és Rásesz bácsival (Bíró József), akiknek Velvécjácska esküvője helyett immár Álté temetésére kell menniük. Ők azonban rájönnek, hogy Bobicsek csak azért zavarhatja őket ilyen késői órán, mert halálhírt hozott, és akkor az esküvőnek lőttek, ki kell dobni a 800 csirkét, el kell küldeni a 400 vendéget, temetésre kell menni télen, esőben.
Az örömszülők azonban hallani sem akarnak halasztásról és temetésről, úgyhogy az ifjú párral és Popocsenkó szüleivel együtt elmenekülnek a tengerpartra, arra gondolva, hogy ott biztosan nem talál rájuk Bobicsek, és ha nem értesülnek Álté haláláról, az esküvőt sem kell elhalasztani. Így kezdetét veszi a menekülés és az üldözés, Ándzsel Számuelov pedig korántsem csak Álté lelkéért jön el, hogy elvigye abba a gyűjteménybe, amiről még nem döntöttek. Hanoch Levin pedig korántsem csak a kicsinyes emberi önzést és ostobaságot parodizálja, de a halált is, bár ezzel a poénnal már nagyon is pengeélen táncol.
Azzal ugyanis, hogy a darabban úgy szenvednek ki a haldoklók, hogy „kieresztik a gázokat” (igen, ez pontosan az, aminek hangzik), a szerző könnyen áteshet a ló túlsó oldalára, és a kíméletlen paródia triviális poénná változhat. A közönség reakcióját elnézve, a legtöbben nem gondolták azt, hogy Hanoch Levin átesett volna annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára, a vendégrendező, Elie Malka elmés megoldásainak, és a színészek jó játékának köszönhetően pedig a karakter- és helyzetkomikumban bővelkedő darab poénjai még inkább érvényesülnek a színpadon.
Az esküvőt minden körülmények között megtartani akaró szülők pedig, akik amellett, hogy önzőek, kimondottan ostobák is, Popocsenkó anyja, Cickéjvá (Péter Hilda) pedig még arrogáns is, csak menekülnek a rossz hírt hozó Lácsek Bobicsek elől, és az időközben elszenvedett veszteségekről és elhalálozásokról tudomást sem véve, extázisban ünnepelnek az esküvőn, amely nemhogy a világ legjobb lakodalma lett volna, de a történtek fényében már csak szánalmas, groteszk kísértete mindannak, amit a szülők éveken át elképzeltek.
Álté sírja mellett pedig mégis ketten állnak végül, hiszen Srácjáék szomszédja, akit amiatt, hogy folyton beleavatkozik a mások dolgába, kirekesztettek, végül elkíséri Lácsek Bobicseket anyja temetésére, a férfi azonban, aki végül belátja, hogy elpazarolta az életét, és ebbe már bele is törődik, mégis nagyon egyedül lépked a koporsó mögött.
Hanoch Levin tehát nem kímél minket. Mert akármennyire is abszurd az esküvőn, temetésen, tengerparton vagy éppen a Himalája csúcsán játszódó darab, a mi kicsinyességünket és önzésünket nagyítja fel. Mert jelentkezzen bátran az, akinek az életében ne lett volna még egy ilyen „esküvő”, vagy éppen „temetés”. Nem látom a kezeket.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.