Az egyház az idei évet a családoknak szentelte, ezért Ferenc pápa különböző családok tagjaira bízta a stációkon elhangzó szövegek megírását, és ugyanezek a családok vitték a keresztet.

Az első állomáson egy fiatal, két éve házasságban élő pár vitte a keresztet, aki közös életét a pandémiában kezdte: szavaik szerint örömük félelemmel párosult. Másodikok egy missziós szolgálatot végző család tagjai voltak: az idei húsvét tragédiáját, a háborút érintették a bombázás alatt szülő nőkről szólva, a háborútól, éhezéstől, visszaélésektől elpusztított családokról, akik „egyszer kardot rántva akarnak válaszolni, máskor menekülni akarnak mindent hátrahagyva, mivel úgy érzik, semminek nincsen értelme”.

A harmadik stáción egy idős, gyermektelen házaspár vitte a keresztet, majd egy többgyermekes család, egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő család, melynek tagjai a világ felületes ítélkezéséről szóltak, egy beteg gyermekeket gondozó családotthon tagjai, akik szerint „a fájdalom visszavezet a lényegeshez, sorrendbe teszi, mi elsőrendű az életben, visszaszolgáltatja az emberi méltóság egyszerűségét”.

Utánuk egy beteg szülőt gondozó család következett, majd két nagyszülő, akiknek lánya a járvány idején elvált, és munkahelye is bizonytalan lett. A következő stációkon egy gyermeket örökbefogadott család, egy kétgyerekes özvegy, valamint egy olyan család került sorra, ahol az egyik fiú a papi hivatást választotta, egy másik pedig lányát veszítette el.

Az utolsó előtti stáción a Vatikán választása egy római kórház onkológiai osztályán dolgozó ukrán ápolónő, Irina, valamint az ugyanabban a kórházban nővérnek tanuló orosz Albina családjára esett.

Vitalij Krivickij, Kijev püspöke úgy vélekedett, hogy mindez „érthetetlen és elfogadhatatlan lehet azok számára, akik egy agresszor miatt szenvednek”. A SIR katolikus hírügynökség szerint az ukrán katolikus sajtó úgy döntött, hogy tiltakozásul nem közvetíti élőben a keresztutat.
Matteo Bruni, a Szentszék Sajtóirodájának igazgatója szerint az orosz és ukrán ápolónők eredetileg tervezett imájának szövegét a bírálatok nyomán némileg módosítani kellett, hogy a hívek „az imádságra és csendre összpontosíthassanak”. „A halál tükrében a csend ékesebben szól a szavaknál. Torpanjunk meg imádsággal teli csendben és imádkozzunk szíveinkben a világ békességéért” – mondták.

Az eredeti, jóval hosszabb szöveg úgy szólt volna, hogy „Milyen bűnt követtünk el? Miért hagytál magunkra minket és népeinket? Miért szakítottad el családjainkat?”. A két nő az Úrhoz intézett imájában azt is kérték volna, testvérként építhessék újra, amit a bombák meg akartak semmisíteni.

A tizennegyedik állomáson egy katolikus migráns család felidézte, miként menekültek el a háború miatt hazájukból „vágyaik és a túlélés között választva”.