Zsuzsa „purdija”

Zsuzsa viszont nem egy hétköznapi cigányasszony, és büszkén sorolom a barátaim közé, mindamellett, hogy nem egy alkalommal „megrovásban részesültem”, minek állok le egyezkedni egy rokolyással. Csakhogy ő nem akármilyen rokolyás. Először is mindig minőségi árut kínál eladásra, és sose szokott átverni nagyon, csak „egy kicsikét”, ahogy ő mondja. Azt is csak azért, mert hiába magyarázza az alkudozás szabályait, valahogy még mindig nem sikerült az általa kívánt szintre tökéletesíteni a tudományt, pedig törekszem. Legutóbb is keményen megrótt, mert szerinte a török bazárban nem jól alkudtam, és amiket ott vásároltam, fele árban megvehettem volna tőle. Összeszidott például azért, hogy „komoly fehérnép” létemre minek vettem fürdőruhát Törökországban, mert ugyebár az én koromban „ilyen rongyban nem illik emberek előtt mutatkozni”. Zsuzsától egyébként sok mindent tanultam, és azt is elárulom, hogy ha roma témájú riportot készítek, ő a főtanácsadóm. Terep- és emberismeretével, no meg a romák társadalmában lévő kasztok útvesztőjében már sokszor eligazítással szolgált.

Zsuzsának viszont van egy nagy bánata: valami okból soha nem lehetett gyereke. Ez pedig a romák társadalmában meglehetősen nagy bélyeg, és akár válóok is lehet. Zsuzsát viszont nem hagyta ott az „ura”, csak azért, mert nem lehetett gyereke. Hiszen, mint több alkalommal is elmondta, házasságuk alapjául nemcsak a szülők közös akarata játszott közre, hanem az „igaz szerelem” is. A gyermektelenség viszont mindkettőjüknek komoly bánatot okozott. Annál is inkább, mert a változás után jelentős anyagiakra sikerült szert tenniük, ha pedig nincs örökös, akkor kinek gyűjtsenek. Nos, ezért eszelték ki, hogy ha már az „Isten nem adott”, akkor örökbe vesznek egyet. Nem csekély meggyőző munkába került, míg a gyámhatóságiakat sikerült rávenniük, hogy az árvaházból „nevikre írassanak” egy gyereket. De végül összejött, és Zsuzsa utóbb büszkén újságolhatta: „Bár egy kicsi purdi rendes cigány nevelésbe részesül, nem úgy, mint a többi, kiket magyarok és románok vettek örökbe.”