Zene és pénz

 De ha jókedvű vagy, akkor is jót tesz egy kis muzsika: még inkább feldob, és ez a kellemes hangulat a környezetedre is átterjed, a gyerekek mindjárt abbahagyják a civakodást, s nagyapóék sem zsörtölnek a köszvényük miatt. Természetesen, nem mindegy, mit hallgatsz, és hogyan. Ahogy ismerlek, te eleve ki is zárod az ilyen csocseszes, lagzilajcsis, s mit tudom én milyen manelés bömbölős zöldségeket, a zenei ízlésedet szinte tökéletesen és tökéletesnek ismerem, csak éppen fújd már le néha a port a lemezeidről, a kazettáidról, s a gépedről, mert maholnap csak póklakásnak használod az öreg jószágot. Tudom, az ember hajlandó sokszor legyinteni: kinek és minek már a régi nóta, aztán, amikor véletlenül megüti a fülét valami régi, ismerős, de majdnem feledésbe merült dal, mindjárt dúdolja, és el-elmosolyodik azon, hogy te jó Isten, majdnem elfelejtettem a szövegét. Na látod? Csak bátran! A kollégiumban egykori zenetanárunk is mindig mondta: a zene nemesíti az ember lelkét. Szerintem tökéletesen igaza volt. Meg lehet nézni, hogy a kollégiumban végzettek lelkileg kiegyensúlyozott emberek, egyiknek sem ment csődbe sem a magán-, sem a szakmai élete, és ha nem is lettek nagypénzű vállalkozók, de mindegyiknek van tisztességes szakmája, keresete, szóval egyiküknek sincsenek álmatlan éjszakái a holnap vajon mi lesz velünk gyötrődés miatt. Örökre hálás is maradok a zenetanáromnak, mert bár az iskola kórusába a hamis hangom miatt nem vett be, de olyan zenei alapműveltséggel ruházott fel bennünket, amely egy életre szól. Például megtanított szolmizálni, kottát olvasni és ütemezni is. Komolyan? És akkor nem ütemeznéd át az adósságaimat?