Ügyintézés

Néhány napig zergett, aztán kerregett, végül a forgója megállt. Azóta a házbéli vezetékbe nem jön be az áram, tehát gyertyafénynél olvasunk, mint a sikaszói jó székelyek, a számítógép szép csendesen pihen az íróasztalon, a televízió sem bömböl, ezekkel nem is volna különösebb gond, de kiolvad a hűtő, és felmelegedik benne a sok drága sör. Na, azért kértem tanácsot, s irányítottak Felszegi úrhoz. Azt mondták, meglehetősen elfoglalt ember, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen amint a fentiekből meglehetősen egyértelműen kiderül, sok jó embernek segít nap mint nap ez a drága jó ember, és akkor hol vannak még a munkahelyi kötelezettségei. Munkaköri leírás, szigorúság, de azért próbálkozzak csak bátran, és ne adjam fel, ha elsőre nem sikerült telefonvégre kapni. A központos kisasszony elsőre azt mondta, hogy Felszegi úr most éppen gyűlésen van, és nincs zsebtelefonja, hogy legalább egy tanácskérő üzenetet küldhetnék neki. Félóra múlva már vége a gyűlésnek, de az én jó emberem ekkor éppen az igazgatónál van valamilyen szűkebb körű megbeszélésen. Harmadik nekifutásomkor a közeli gyorsétkezdében ebédelt, a negyedikkor pedig éppen hazatelefonált, hogy az iskolából addigra hazaérő fia
adjon enni s inni a papagájnak, mert a reggeli nagy sietségben ő ezt elfelejtette. Amikor ötödször kerestem, a központos hölgy azt csicseregte, hogy jaj, uram, miért nem hívott két perccel korábban, most vitte el a kocsiját a mosodába.
Tehát újabb félóra. Megjött, megjött!, ujjongott immár kellemes altos szőke női hangján a központos hölgyike, Felszegi úr itt van, és nincs senki nála, most szóba lehet állni vele, biztosan segít, úgyhogy máris kapcsolom, csak azt nem tudom, hogy az új irodájában van-e már telefonja…