Ügyfélfogadás

De ez most egyszerűen tűrhetetlen, plusz még a stressz, folyamatosan figyelni kell a kijelzőket, meg a sorszámokat, nehogy lemaradjon az ember, meg ez a hangjelzés is, az ő szíve ezt nem bírja, már az anyukájának is gyenge volt az ékágéja.
Most viszont kitartóan villog a kijelzőn a szám, a hölgy riadtan kapkod a dolgai után, sorszám, kabát, kistáska. Közben segélykérően néz szét, de nem csak a tekintetével kérdez. Újságba temetkező úrtól például azt, vajon hogyan fest ez a blúz a fényképen? Az úr a vezércikknél tart, nem hallja a kérdést, de talán nem is kell neki, válaszra aligha vár a kérdező. A frizurám, folytatja a közvélemény tájékoztatását, a lányom szerint túl merész, de hát mondtam neki, hogy az én koromban már oda kell figyelni a legapróbb részletekre is. Ezt önnek tudnia kell, fordul egy másik hölgyhöz, de a villanó tekintetből érzi, valamit elhibázhatott. Korrigálni próbál, persze önre ez nem érvényes, nagyon jól tartja magát, ássa még mélyebbre saját gödrét. Magánszámára már az üvegfal mögött székelő pénztárosnő is odafigyel, nagyon jól néz ki, hölgyem, menjen nyugodtan, meglátja, remekül fest majd a fényképen.
Azt mondja? – kapaszkodik a felé dobott mentőkötélbe a fuldokló. Útlevelet csináltatok, nem mindegy, hogyan nézünk ki egy ilyen iratban, teszi közkinccsé magyarázólag. Pláne, hogy tíz év múlva jár le. A kijelző türelmetlenül csilingel, a nő összerezzen, kabátja ujja beleakad az ajtókilincsbe, kétségbeesetten igyekszik kiszabadítani, amikor az újságot olvasó úr kiszól a vezércikk mögül: fölösleges aggódnia, maga már most úgy néz ki, mint tíz év múlva.