Piac

Valaki egyszer azt mondta volt, hogy nyugaton kezdődött az egész, mert az ott élők rájöttek, hogy így gazdaságosabban lehet fűteni és melegen tartani a lakást, mert minden a hőszigetelésen és a nyílászárókon múlik. Nyugaton állítólag elég hamar rájöttek, hogy ez a termopán izé mégsem jó, mert légmentesen zár, következésképpen a lakásbeli pára nem elpárolog, hanem kicsapódik, lecsurog, és penészedést okoz. De ez nem érdekli az embereket, ez a divat és kész. A reggelinél összeszámolják, hogy megvan már az ezres, ebéd után kinézik a boltban az új ajtót, másnap reggel légkalapács és ütvefúró gép riasztja fel a lépcsőházat, egy óra múlva a szakik szürcsölik a kávét, míg a falon köt a hab. Ha ablakra is futja, ugyanígy.

A másféle portékákkal szintén: minél nyugatibb valami, annál menőbb. (Apám mondta volt egyszer, hogy nem számít, ha szar is, csak nyugati legyen. Beszél az öreg, mert ráér, gonoszkodtam magamban akkor, de most már tudom, hogy igaza volt. Mint mindig.) Szóval megfigyeltem, hogy manapság az igazi jó Herbák- (Jó na, Renner és Clujana is volt…) bőrcipőknek, vagy a cseszkó bőr vadászbakancsoknak már híre-hamva sincs, mert a piac állítólag csak a műanyagot keresi. Szerinte inkább fordítva, de tény, hogy nájlonban jár a nép. Csíp is a bőre rendesen, s hát még a lábszaga… Érti ezt valaki? S hát azt, hogy az emberek azt az almát veszik leginkább a nagyáruházakban és a piacon, amelyik szép sima, annyi ránc sincs rajta, mint egy hathetes csecsszopó popsiján, tűhegynyi pecsét sincs rajta, és olyan fényes, mintha le lenne lakkozva vagy viaszozva. Az egyszerű és tősgyökeres erdélyi már nem is jó.

Fentem emígyen a fogam. Egy kiló paradicsomra. S arra, hogy a kofát most elkapom. Két hatalmas csomó állt a pultján, s én, a nagyokos, hogy ez az ötlejes biztosan Törökországból való. Nem, kérem, csak innen, Aradról, a saját kertemből. De ugye, műtrágyával nőttek ekkorára? Nem kérem, egészséges tehénszarral. Kér egy nájlonzacskóval?