Párbeszéd

Na persze, mert téged csak az ilyesmik érdekelnek, még a hétvégéken is azokat bújod, ahelyett, hogy kimennénk valamerre, lazítani, csavarogni. De az bezzeg nem érdekel, hogy a porszívó csöve már megint elszakadt, és újra kéne tekerni ragasztószalaggal, mert ahelyett, hogy ezt tennéd, kommentálsz, hogy minek kellett megvásárolni azt az albán világmárka utánzatot. Téged az sem érdekel, hogy reggel nyolckor etetem a gyermeket, mosom a ruhákat, készülök a délutáni műszakra, aztán rohanok munkába, este pedig hullafáradtan vánszorgok haza. És akkor ott kapom az ebéd utáni maradékodat, nem mosod el azt az egyetlen tányért sem, amelyikből zabáltál, és a ruháidat is nekem kell összeszednem, mert te mindig mindent szétdobálsz. Inget, nadrágot, zoknit, még jó, hogy a taknyos zsebkendőidet a zsebeidbe gyömöszölöd. Mert ilyenek vagytok ti, férfiak. Bezzeg ehhez képest nekünk, nőknek éjt nappallá téve kell dolgoznunk ahhoz, hogy a családunknak mindene meglegyen. Otthon főzünk, mosunk, vasalunk, mosogatunk, gyermeket etetünk, pisiltetünk, kakáltatunk, fürdetünk, altatunk, nevelünk, ha beteg: gyógyítunk, tanítunk, házi feladatokat gyakorolunk, takarítunk, virágokat nevelünk, a kertben gyomlálunk, kutyának-macskának enni-inni adunk, varrunk, kötünk, felseperjük a ház elejét, porszívózunk, port törlünk, szóval tisztán tartjuk a házat. És ez még mind semmi, mert ezenkívül még a munkahelyünkön is helyt kell állnunk. Az irodában, a varrodában, a gyárban, a cukrászműhelyben, a sütödében, a kórházban, az iskolában, a bölcsődében, nem is sorolom tovább, a lényeg, hogy mindezt azért kell megtennünk, mert a szeretteink, tehát a magunk boldogságát is akarjuk. Ehhez képest ti, férfiak, csak esztek, isztok, szeretkeztek, és meccset néztek.

– Na látod, milyen kevés kell a boldogsághoz?