Nőj fel gyorsan

Mintegy havi 40 lejt húztak ki ezzel a felcseperedett iskolapolgárok zsebébõl. Akik tiltakozásul fehér fáslival a karjukon állnak sorba kifliért, merthogy japánsztrájkba léptek. Csak jó tanácsként: ha már a protestálás eme – mifelénk valamiért mágikus erejûnek vélt – formáját választották, a japánsztrájk fogalmának tisztázásáért illett volna egy rövid sétát tenni a tudás G betûs birodalmában. Ha nem gazdaságtanórán, legalább a Google-en. Igaztalan állítás, hogy olyasmit vettek el tõlük, ami jár. A gyermekpénz ugyanis az állam által kiutalt támogatás. Tizennyolc évesen – az új farmernadrágon túl – az önérzetére legbüszkébb egy fiatal. Ilyen szempontból pont jókor jött a minisztérium taslija. Mert nem árt idejében megtanulni, hogy az adományt osztó kéz ujjait megbízhatatlan reflexek rángatják.

Jó lecke arra is, hogy nem szabad 40 lejes mércével kezelni a „mi jár nekünk\" kérdését. Ez a hely nem az Egyesült Arab Emirátusok. Itt számottevõ olajtartalékot csak az önkiszolgálók polcain találni. Viszont van (és lehet) egy olyan politikai rendszer, amely adott esetben szívesen csúsztatna az állampolgárok zsebébe némi aprót, csak ne feszegessék, mik is azok a jogok, törvények, közigazgatási formák, amik valójában járnának nekik. A diákoknak szembesülniük kell azzal a kellemetlen ténnyel, hogy felnõttek. Tizennyolc évesen elég érettek hozzá, hogy szavazati jogukat gyakorolva befolyásolják a jövõt. Vezethetnek már autót, és okozhatnak közúti balesetet. Jelentkezhetnek katonának, hogy éles lõfegyverrel támadjanak egy másik emberre. Egy középiskolai csínynél nem sokkal nagyobb kaliberû ostobaságért bíróság elõtt felelhetnek meggondolatlanságukért. Egy félszeg kaland következtében teljes felelõsségû szülõkké válhatnak. És felelõsek immár saját maguk és mások iránt.