Nő a kvóta

Arról van szó, hogy a magyar Országgy?lés két liberális képvisel?je mostanában azt javasolta: az ország népességének nemi megoszlására tekintettel törvényileg szabályozzák a pártlistán parlamentbe jutó képvisel?k nemiségét, fifty-fifty férfi és n?, kötelez? jelleggel. A javaslatot gyakorlatilag pártközi konszenzus övezi – néhány renitens hangot leszámítva –, vagyis a konzervatívnak nevezett ellenzék is támogatja.

Legmélyebb ?szinteséggel jelentem ki: semmi kifogásom nincs az ellen, hogy agresszív, begyepesedett, hímnem? pártkatonákat kedves, intelligens képvisel?n?k váltsanak fel. A forradalmi javaslat – jöv?beni törvény? – mindazonáltal agyrém a javából. Történelmi példák sora ébreszt kételyeket az olyan teóriákkal szemben, amelyek a társadalom természetes folyamatainak befolyásolását felülr?l irányított módszerekkel, agyonszabályozott keretekben képzelték el. Ha akarjátok, ha nem, boldogítunk benneteket, kaptok n?i kvótát, zajszintmaximálást és dohányzási tilalmat. Találóan fogalmazott a reakciósnak nehezen nevezhet? showman, Hajós András: ha nem lesz elég n?i politikusaspiráns, kényszersorozást rendelünk el? És miért csak a nemi diszkriminációt számolnák fel az emancipáció felkent papjai és papn?i? Igazán szükség lenne már vallási, világnézeti, szexuális irányultság szerinti, vagyoni szempontokat figyelembe vev? és foglalkozásbéli kvótára – tehát a n?i és férfirészlegen belül ennyi katolikus, ennyi protestáns, ennyi ateista s. í. t. Ha nincs, hát szerezzenek; olyan ósdi kritériumok, mint a képesség, kéretnek mell?zni.

Arról nem beszélve, hogy a nemi diszkrimináció egy sor más munkaterületen is megnyilvánul. Például a bányászatban vagy az épít?iparban, amelyekt?l csalárd módon igyekszik távol tartani a n?ket az elnyomó patriarchátus gépezete. Vagy az oktatásban, ahol – tudtommal – indokolatlan n?i túlsúly érvényesül. Száz kvótát, ezeret! És az is t?rhetetlen, hogy több férfi ír glosszát ezeken a hasábokon, mint n?. N?i kvótát tehát a sajtóba is!

Mondjuk ezt én, a szexista fejemmel, nem is bánnám.