Névzavar

Ami bizonyos szinten érthető, főleg ha egyes magánhangzóinkról van szó, mint például az á vagy é, a két, vagy netán háromtagú mássalhangzókról nem is beszélve. Na de kérdem én, egy évek óta sajtóban, ráadásul központi orgánumnál szédelgő, ráadásként politikával kacérkodó egyén, hogy nem tudja megjegyezni bár a közismert erdélyi magyar politikusok nevének írásmódját. Ha más nem részlegesen. Mert egye fene írjuk ékezetek nélkül Marko Bela vagy Tokes Laszlo nevét, de teljes egészében fonetikusan feltüntetni egy amúgy gyakran használt politikusi nevet, mint Szász Jenő, enyhén szólva, nevetségesnek hat. Az említett televízió hírszerkesztője ugyanis úgy gondolta az olvasóknak egyszerűbb és kényelmesebb, ha egyből megtudják, hogy miként kell kiejteni ezen bonyolult nevet, és így megszületett: Sas Ieno. Ráadásul a dolog pikantériáját fokozza, hogy ugyanazon szövegben néhány sorral lennebb már helyesen szerepel a név. Első olvasatra mi magyarok, székelyek (nem kívánt törlendő) azt hihetnénk, hogy mutyiban tisztségváltás történt a polgári körök berkeiben, és a szászt a sasra váltották, ami indokolt is lenne, már csak azért is, mert utóbbi közelebb áll a turulhoz is. A Ieno keresztnév viszont igencsak összezavar, bonyolult a mi nyelvünk, de éppen ennyire? Summa summarum: elgondolkodtató és egyben dühítő, hogy a román sajtó, és természetesen a hivatalok illusztris képviselőinek is pont a magyar nevek leírása körül kerülnek hatalmas problémái, míg oly egyszerű és kiejtésbarát neveket, mint például az iráni államfőé (Mahmud Ahmadinezsád) vagy az éppen trón nélküli bolgár cár, ellenzéki politikusé (Szimeon Szakszkoburggotszkij) valahogy szinte soha nem okoznak problémát. Hm… távol áll tőlem, hogy rosszindulatot feltételezzek, viszont az igénytelenséget akkor sem menti semmi ebben az esetben. Vagy csak véletlen?