Mire megvénülünk

El lehet képzelni, hogy ennek milyen rohadtul örülök. Félreértés ne essék: nem a keresetkiegészítés gyanánt meggyőzési munkálatokat vállaló ügynökökkel van bajom, ők azt teszik, ami a dolguk, vagyis amiért megfizetik őket. (Bár a „hittérítésnek” ez a módja habitusilag nem áll túl közel hozzám, a különböző termékeket figyelmembe ajánló polgártársaimnak például tapintatosan tudomására hozom, hogy jó nekem a hagyományos mosópor is, mint ahogy azt is közlöm mindenféle szektás futóbolonddal, hogy lojális vagyok kálvinista egyházamhoz.) A gond azonban nem az ügynökökkel van, hanem az egész NMA-féle felfordulással, amelyből egyelőre alig látni a kiutat. Érteni vélem én, hogy ez nekünk akár jó is lehet mintegy 30–40 éven belül, ám kissé tanácstalan vagyok a kínálat láttán. Mikor lapunk munkatársa rákérdezett az ajánlatok közti lehetséges különbségekre, az NMA levezénylésére hivatott bizottság elnöke lányos zavarában azt találta mondani, hogy jó odafigyelni arra, „milyen befektetési politikát folytat” az illető társaság.

Ez hiányzott a boldogságomhoz. Jómagam, akinek – be kell ismernem – a legalapvetőbb, mindennapi létünket érintő gazdasági kérdésekben (lásd: az adózás rejtelmei) való eligazodás is komoly kihívást jelent, valahogy el tudtam volna képzelni az életemet jó néhány, számomra teljességgel közömbös mamutcég befektetési politikájának tanulmányozása nélkül is. Abban ugyanis némiképp kételkedem, hogy egy-egy érintett cég reklámanyagaiból hiteles képet kaphatnék a szóban forgó társaságról – annyi „piacvezető”, „utolérhetetlenül megbízható” és „rendkívül sikeres” vállalkozás lepi el a prérit, hogy Szamost lehet velük rekeszteni. Esetleg felbérelek egy közgazdász szakértőt, akinek annyit fizetek a tájékoztatásért, amennyi nyugdíjam összesen nem lesz öregségemre.

Egyedül az vigasztal, hogy mire megvénülök, ott ülök majd az eurótízezrekkel tömött pénzeszsákomon, hála választott magánnyugdíjalapom sikeres befektetési politikájának. Hacsak – aminek ellenkezőjére nem sok garancia van – időközben be nem csődöl a cég, amely véletlenül, kivételesen mégsem volt piacvezető.