Na, erre jöttek az aztékokföldjén, Irapuatóban a ruszkik, és kiderültrólunk, hogy nincs lehetetlen, képesek vagyunk úgykikapni null-hatra, mint a huzat, mert a magyar és a fociGyógyít6atlan. Mert nem abból merítünkerőt, hogy Benedek Tibiék a legutóbbi két nyáriolimpián vízilabdában elverték az egészvilágot, s hogy kézilabdás lányaink ejszehúsz éve mindig ott vannak az elsők között,s a kajakosaink-kenusaink kilószám lapátoljákaz aranyérmeket. Hanem abból táplálkozunk,már úgy, lelkileg, hogy volt egyszer egy Trianon, majdegy berni döntő, majd egy sydneyi, egy zágrábi, shogy az egész világ összeesküdt ellenünk,és arra keressük a magyarázatot, hogy mit miértnem lehet…
És ez még mindig csakpolitika és sport – állítólag ehhez értmindenki –, hol van még a többi műfaj, amiből jókatlehet búsulni, magyarosan. Hát hogyne, amikor tanítónéni már az iskolában arra tanítja azelemistákat, hogy: kicsik vagyunk… S hogy tanuljuk ezt megmi, felnőttek is egyszer s mindenkorra. És hogy hiábatanultok, úgysem lesztek sikeresek, mert a siker csak akiváltságosakat és a többségieketszereti, ti márpedig nem vagytok azok, s hiábavállaltok munkát, mert úgyis alulfizetnek,inkább irány a nagyvilág, ahol teli a kamra, denincs kit megvendégelni. S hiába fogtok hozzájárdát építeni, utat javítani,mert úgyis kátyús marad, különben isjavítani olyan abszolút lehetetlen, mint a hepehupásúton egymás után két hepe. Vagy hupa. Ésminek behozni a világhálós drótot aházba, amikor nem az a fontos, hogy nyitni kell, ablakot,fénynek, levegőnek, információnak, tudásnak,tehát hatalomnak, hanem az, hogy miért feleslegesmindez. Na tudjátok mit? Ne szóljunk többet sejárdaépítésről, se internetről, seTrianonról, se Mohácsról. Mert addig legalábbcsend van. A zsörtnél már az is jobb.
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.