Mamánál

Pirosodik is a Mamánál vakációzó két kismanó orcája, esznek jó étvággyal, hancúroznak naphosszat jó kedvvel, éjszaka pedig alusznak, mint a bunda. Miután Mama esténként kiferesztette őket a maszatból. Élvezi is rendesen a két kislány ezt a városon miért nincs szabadságot. Egyikre sem kell rászólni, s egyik sem nyürrög, hogy Anya, Ilike nem enged a számítógépen játszani, vagy hogy Apa, ne nézz már annyi buta meccset, mert a Minimaxon jönnek Tomászék… Hiszen Anya és Apa nincs itt, hanem a városban maradtak, és rohangálnak, Mamáéknál nincs számítógép, az utcában pedig annyi a pajtás, hogy kinek kell a televízió… S este jön a tehéncsorda, a fejés.

A nap eseménye ez, kicsinek, nagynak egyformán. Ilyenkor a szomszédaszszonyok kiülnek a padra, s amíg várják Gyöngyöséket, megbeszélik a falu dolgait. Hogy a polgármester tegnap erre járt, ejsze meg fogják javítani az utcákat. Hogy János szomszédéknak a Riskája belázasodott, s ki kellett hívják az állatorvost, de a tehénke már jól van, holnap mehet a legelőre. Hogy Bandiéknak a kocája megmalacozott, s hála Istennek mind a nyolc szép, egészséges, szopnak, alusznak, gömbölyödnek, s a farkincájuk kunkorodik. S hogy a kendermagos tyúkocska rendesen tojik, de a csórényakú valamiért abbahagyta. S így tovább. A Gyöngyösék érkezéséig eszmecsere zajlik, a leánykák ott téblábolnak, sorra foglalva el Mama meleg, biztonságos ölét. És figyelnek, fülelnek, rögzítenek, öt nap múltán a tévében látott lila Milka már egyszerűen tehén, a kismalacok anyukája koca, amikor pedig a másik szomszéd bácsi esténként berúg, azt mondják olyan, mint a disznyó. A gyermekek annyira megszokták már ezt az esti műsort, hogy az öregeket is megelőzve ülnek ki a padra: jönnek-e már Gyöngyösék. Na, kiültek már a nénik a kapuba? – kérdezte minap a nyári konyha ajtaján belépő kisunokáját Mama, mire Ilike közölte a falu legfrissebb hírét: Nem…, mert még csak egy néni ül kint, Imre bácsi.