L’art pour l’art

Ezután pedig azt a minisztériumi szakosztályt, amelynek kuratóriuma elhitte a fiatal erdélyi írónak, hogy fölöttébb fontos az õ jövendõbeli kéziratát támogatni. (Ami minimum mestermûnek lesz mondható, ha elkészül, s az olvasók tucatjai vetik magukat az Oltba, ha nem.) A két telefonbeszélgetés között három nap telik el, mert hát igen nagy az öröm.

A minisztériumban aztán közlik, hogy tudomásul vették, miszerint a fiatal erdélyi író hét párhuzamos ráncot vasalt hófehér ingére, hadd tátsa száját a tömeg a kolozsvári vasútállomáson, és már menne is vizitbe Pestre, az ösztöndíjat illetõen. Várják is türelmetlenül, csak elõtte üsse be magát az X. kerületi APEH-hez, az Y. kerületi APEH-hez, a Z. utcai vám- és pénzügyõrséghez, s még egy pár hivatalba, azoknak viszont már olyan csúf nevük van, hogy nem is lehet ide leírni. Áll tehát az összegyûrõdött erdélyi író a Keleti pályaudvar peronján, kezében térképpel, amin az X. és Y. kerületeket és a Z. utcát ábrázoló részekre ráömlött a konyak valahol Nagyvárad után. Ez a nagy, további pályát meghatározó revelációk ideje: 1. Nem kellett volna az ünneplõ cipõben jönni. 2. Nem ezen a sarkon kellett volna befordulni. 3. Tulajdonképpen csodálatos szakma a vasesztergályosé.

A hivatalban – miután elült a fémdetektorral és a sorszámautomatával történõ apró, de heves kalandja fölötti derültség – az erdélyi író adósságai felõl érdeklõdnek. Ettõl meghatódik, van egy kicsi, mondja, miután a múltkor megkísérelte siettetni a vendéglátó-ipari egységek fejlõdését. Kedves, hogy aggódnak. A hivatal viszont az kívánja tudni, hogy a külföldön munkát sohasem vállalt írónak van-e adó- meg illetéktartozása. Hát adóazonosító jele? Hát VPID-kódja? Mert ilyenek nélkül õk nem adhatják ki a kellõ igazolásokat. Tudják, hogy megy az ilyesmi: ma egy regénypályázat, holnap pénzmosó offshore-cégek. Hát Tiszakécskébõl nem csinál adóparadicsomot az erdélyi író – ezen a ponton: a román – ezt vegye tudomásul. Az meg tudomásul veszi és örül, hogy nincs az idõsebb pályatársak bõrében, akik harminc-negyven év munka és egy tucat verseskötet után kényszerülnek ugyanezt az utat végigjárni.