Könyvek az űrben

Nos, Charles Simonyi, alias Simonyi Károly, nemzetünk űrrepülő büszkesége a legszívesebben Jókaitól A jövő század regényét vinné fel (de akkor miért nem vitte?), ha egyetlen magyar nyelvű könyvet választhatna. A kiváló tudós iránti minden tiszteletem ellenére azt kell mondanom, hogy opciója nem vall túlzott ötletességre. A kozmoszba science fiction művet vinni szellemi épülés gyanánt kábé olyan, mint ha egy lakatlan szigetre Defoe Robinson Crusoe-ját vinnénk, hogy aztán a végtelenségig emlékeztessük magunkat önnön helyzetünkre. Ha én – mint potenciális űrturista – mégis a tudományos fantasztikum mellett döntenék, akkor csakis Lem Kibériádáját vagy Douglas Adams Galaxis útikalauzát csomagolnám fel, hogy ha már a saját állapotomra kell reflektálnom, ez a reflexió ne nélkülözze a heveny öniróniát és humort (tekintsünk el attól a megkötéstől, hogy a könyvnek magyarnak kell lennie). Mindig is izgatott a súlytalansági szex lehetősége, ezért – amennyiben a csapat egy csinosabb asztronauta hölggyel is rendelkezne – nem haboznék elrejteni poggyászomban a Káma Szútrát. Mivel pedig az ilyen helyzetek felerősítik az emberben a tudomány és vallás összefüggései iránti érdeklődést, a Biblia is helyet kapna csomagomban. A minden bizonnyal bekövetkező euforikus lelkiállapot turbózására pedig feltétlenül szükség lenne néhány verseskötetre: mondjuk, a transzszilvanista irodalom gyöngyszemeire, ha épp Erdélyt repülöm át.

Egyszóval számtalan ötletem van. Majd visszatérek a témára e hasábokon, ha sikerült végre összegyűjtenem azt a bizonyos 20 millió dollárt...