Ritka öröm öntött el, amikor szombaton késő este tudatosult bennem, hogy az óraátállítás áldásainak köszönhetően vasárnap plusz egyórányi idővel ajándékoz meg a sors. Mekkora érték is ez, hiszen ha hatkor kelek, akkor lényegében még csak öt óra lesz, és ezt az életembe becsempészett hatvan percet mennyi mindenre fel tudom majd használni.
2006. október 30., 00:002006. október 30., 00:00
Lesz időm nyugodtan a kávé mellett meditálni, átgondolni a napi teendőket. Körbesétálhatom a hajnali harmatos vagy éppen deres fűben az udvart, megsimogathatom a kutyákat, amire egyébként ritkán tudok sort keríteni. Akár tornászhatok is majd néhány percet. Csendben, hogy a család többi tagját ne zavarjam, besettenkedhetek a kamarába, és letakaríthatom a polcokat – amit már hónapok óta halogatok. Arra is juthat majd időm, hogy leüljek a számítógép mellé, megírjak néhány levelet, és végre a családot is a meleg reggeli illatával csábíthatom ki az ágyból. Telefonom halk csöngetése ébreszt, kis idő múlva még egyszer. Hamar elhallgattatom, közben azon tűnődöm, miért is kell nekem ilyen korán kelnem vasárnap. Az esőcseppek kitartó kopogása az ablakon már tudatosítja bennem, hogy egy órával korábban ébredtem a kelleténél. Hamar, mielőtt bármi más ötletem támadhatna, átállítom az ébresztőt hatvan perccel későbbre, és boldogan fordulok a másik oldalra. Ma reggel háromszázhatvan másodperccel többek alhatok a megengedettnél.
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok