Kalasnyikov-ügyirat

Nyakunkon az önkéntes haderőre való áttérés, lásd még 395-ös törvény, alkotmánymódosítás, népszavazás satöbbi. Jöhet haza Jancsi Pestről, s Jonuc cédékre költheti a katonaorvosnak félretett eurókat. Ami – szerintem és a zeneipar szerint – remek dolog, csakhogy: az eljövendő haderő elsősorban nem önkéntes, hanem fizetéses. Országos átlagot meghaladó bérrel jár, és ez, mint bármely munkahely elfoglalása a piacgazdaság jelen állása szerint, alkalmassági és konkurenciális feltételeket szab (75 ezer betölthető hely lesz). Első körben oda tehát millió fiatal álma a tuti állásról, amelyhez nem kell diploma, csak acélosan csillogó tekintet. Másodjára, jellemző nyakatekertséggel, a törvény senkit sem ment fel a katonai szolgálat alól, csupán nem kötelez annak teljesítésére. Értsd: békeidőben még csak lehet lébecolni, de ha hadat üzennénk az USA-nak, minden arra alkalmas állampolgárt behajóznának Jersey felé. Na jó, ez nem fog megtörténni, egyfelől az arra alkalmas állampolgárok nagy része már úgyis ott van, másrészt az átszervezési modellünk is – naná – ámerikás. (Hajó sincs.) A minap kaptunk tőlük féltucat Humvee katonai terepjárót, és most reménykedünk, az autót bundák és ékszerek is követik majd. Mert a három számmal nagyobb bakancshoz még passzolt az olajos ronggyal szinten tartott Kalasnyikov, volt romantikája, de „hogy kinéz” egy hatodrangú harcászati és logisztikai felszereltséggel rendelkező „professzionális” hadsereg? A frontszolgálatos naplója jut eszembe: reggel elfoglaltuk az ellenségtől a gyümölcsöst. Délben visszaverték csapatainkat. Délután kijött a csősz, és mindenkit hazakergetett.