Ingyenvizsgálat

Mire odaérkeztem, már hosszú sor kígyózott az ajtó előtt. Beálltam én is, és próbáltam türelmesen várakozni. Meglepetésemre nem bent a kórházban csapolják nálunkfelé az ember vérét, hanem a kórház egyik melléképületében, az emberek pedig a szabad ég alatt állva várhatnak sorukra. Dohogtak is többen, hogy nincs ahová leülni, hogy mi lesz, ha esik az eső, vagy mi lesz télen a hidegben. Meg hogy szemfényvesztés az egész ingyenes vizsgálat, úgyis levonják az adónkból. Mindeközben vigyáznom kellett, nehogy nagyon elkalandozzak, mert rögtön befurakodik elém valaki. Jobbról is, balról is csatlakoztak hozzám újabb várakozók. Sehogy nem értettem, hogy ha egyesével fogunk bemenni, miért nem mögém, mért mellém állnak. Hát igen… Például azért, mert a sort nagyrészt az a generáció képezte, amely még a kommunizmusban hosszas gyakorlás által sajátították el a sorban állás művészetét: ne a sor végére állj, hanem a sor mellé, és fapofával lépj be, amint alkalom adódik. Erről a bevált módszerről már nem lehet őket leszoktatni. Így aztán folyamatosan résen kellett lenni. Igaz, így is előre kellett engedni több beteg várakozót, akik ehhez vagy kértek engedélyt a többiektől, vagy nem. Külön élmény volt az is, ahogyan a vizeletmintákat begyűjtötték. A labor melletti vécébe kellett kimenni egy kis edénykével, aztán visszafele végigvinni mindenki orra előtt, lehetőleg magasra tartva, nehogy kiömöljön, míg a sor mellett visszapréseli magát a páciens a laborba. Huh, legalább ezt elkerülhettem, mivel szerencsémre erről a mintáról már otthon gondoskodtam.
Ennél csak civilizáltabb és kényelmesebb vizsgálatot kívánhatok mindenkinek.