Idegen polc

Újgazdag fiatalember két és fél méter kék könyvet kért a kereskedésben, mert úgy hallotta, divatos, ha a nappali frissen beszerzett polcán kötetek díszelegnek. És hát a polc két és fél méter hosszú. Na igen, és szürkés árnyalatú, tehát a kék pont jó lesz. Nem lényeg, mi téma, a szín találjon…

De térjünk vissza a vásárláshoz. Nemrégiben nyílt tekintélyes méretû és felhozatalú könyvesbolt a kincses városban, ahol magyar nyomdatermékek is fellelhetõk. A felhozatalra tényleg nem lehet panaszunk, roskadoznak a polcok a különbözõ témájú, mûfajú, többé-kevésbé remekmûvektõl. Elsõ látásra az elõzõleg kapott felvilágosítás is megfelel a valóságnak: elsõsorban román nyelvû kiadványokkal zsúfolt a kereskedés, de nem kizárólag. Rövid keresés után ugyanis felfedezzük az idegen részleget, és ott díszelegnek a magyar könyvek is, és a kínálat sem csapnivaló, mint több más helyen.

A megjelölés azonban furcsa: idegen könyvek. Nem idegen nyelvû, egyszerûen idegen. Hogy is van ez? Hogy egyes kötetek az átlagolvasótól (ha van ilyen) valóban idegenek lehetnek, mivel ha le is veszi a polcról, legtöbb öt oldal után abbahagyják, de miért kell idegennek minõsíteni az egészet. A feliratban az a legdühítõbb, hogy egy magyarok által is lakott erdélyi városban – ahol ráadásként szép számban tanulnak magyar ajkú egyetemisták is – ilyen buta módon alkalmazzák a megjelölést. Még ha valamelyik dobrudzsai településen lenne így, de itt?

Viszont ha a román ajkú állampolgáraink ilyen könnyedén leidegeneznek, vajon miért fáj nekik, ha mi a románt idegen nyelvként tanulnánk? Ha már ebben az országban mi is idegenek vagyunk. Mint például az angolok, a németek. Vagy mások.