Globális felmelegedés elnapolva

Mások legyintenek egyet „messze van az még\" felkiáltással. De olyanok is akadnak, akik összeszorult szívvel, mazochista módon hallgatják a helyi vészmadarak áltudományos huhogásait: „na majd akkor futenek be nekünk igazán, amikor nálunk is kitör a globális felmelegedés!\"

Valljuk be töredelmesen, hogy egy évvel ezelott mi, a télimádók is berezeltünk a nyakunkba szakadt enyhe idojárástól. Szomorkodtak biz’ ám a télpártiak, amikor eltelt a kis- és nagykarácsony pihényi hó nélkül, s az érzékenyebb lelkuek hiába sütötték bele a kalácsba még könnyeiket is a tél utáni sóvárgásukban, mert ahogy a szomszédom mondaná, egy tisztességes lapátnyi hó sem hullott. Úgy kitavaszodtunk, hogy tél sem volt, még leporolni sem kellett elovennünk a szánkókat, síléceket. A nagykabátot is csupán megszokásból vettük fel, nem azért, mintha annyira fáztunk volna.

De nem így van ez ám idén. Most, míg a télellenesek homlokukat ráncolják, mert várat magára a mediterrán éghajlat eljövetele, mi, télimádók csillogó szemekkel nézzük a havazást, jókat csúszkálunk a tükörfényes járdákon, ösvényeken. Rég leporoltuk a szánkókat, síléceket, és csak legyintünk a vészmadarak huhogásaira. Minap, amikor Gyergyóban egyik nap kora délutánjától másnap reggelig „hintette\", ahogy errefelé mondanák, a hóalapozás meghozta az ilyenkor illendo hideget is. A szomszéd a konyhaablakban mínusz 15 Celsius-fokot mért, a másik szomszéd pedig már kora reggel elokapta az ágseprut, és széles mozdulatokkal sepert ösvényt a tömbház elotti járdán, el egészen a kukáig. Nagy igyekezetében csak akkor állt le szusszanásnyi idore, amikor az ujjai rámerevedtek a hidegtol a sepru nyelére. Fújta, dörzsölgette meggémberedett ujjait, de nem tágított, míg kész nem lett a munkájával. Egyik ilyen megállásnál amúgy a második emeleti ablakból leszólt a homéros szomszéd: hideg van, szomszéd. Az, helyeselt a sepregeto, s foghegyrol fuzte tovább a gondolatot: alighanem ezen a télen elmarad a globális felmelegedés.