Finom lelkű automaták

Az ölelésvágy érthető, amikor az automatából diszkrét csipogás mellett előbújnak a bankók, sokkal nehezebb viszont, amikor az embernek azzal kell szembesülnie, hogy nem utalták még át az ösztöndíjat, nincs még fizetés. A mérnököknek azonban erre is van ötletük.
De vegyük csak sorra. Mindenekelőtt szembetűnik a tolerancia, amikor betesszük a kártyát. Kérem, válasszon nyelvet. Aztán írja be a biztonsági kódot. Figyelem! Még mielőtt ezt megtenné, vessen egy pillantást a háta mögé. Nehogy már az ott bujkáló rabló-tolvaj ellesse, aztán a kést nyakunkhoz szegezve elkobozza a kártyát. Hát, ha ez nem figyelmesség és törődés, akkor bizony semmi. A beazonosítás után aztán opciók egész sora nyílik meg előttünk. Pénzt szeretne kivenni? Vagy csak arra kíváncsi, mekkora összeg van a kártyáján? Netán telefonszámlát fizetne?
Egyetlen szépséghiba mégiscsak becsúszott. Ha arra lennék kíváncsi, mennyi pénzem van, és történetesen semmi nincs, az automata gőgös kapitalista módjára válaszol: az utasítást nem tudja végrehajtani, mert nincs elég pénz. Enyhítendő azonban a szigorú gesztust, máris ott a másik kérdés. Szeretne újabb tranzakciót végrehajtani? És ha ezek után igennel válaszolunk, és a beazonosítás után az opciók tengeréből a pénzfelvevést választjuk, bizony nem jelenik meg a képernyőn, hogy szeretne x összegű meg nem térítendő kölcsönt felvenni. Pedig kínálná magát a következő figyelmes kérdés: dollárban, euróban vagy lejben szeretné?