Mindig mondtam, hogy a mocskos, lábszagos zoknidat ne dobáld szét a házban, mert olyan bűzt áraszt, mintha patkánynevelde lenne nálunk. De nem, te egyszerűen ide sem figyelsz, és úgy viszonyulsz hozzám, mintha nem is léteznék. Mintha én is ugyanolyan felesleges kacat lennék, mint az a sok újság és folyóirat, amelyeket te évek óta gyűjtögetsz, és ezekről is hiába beszélek, hogy válogasd már ki a fontosabbakat, és a többit adjuk le valamelyik könyvtárnak vagy hulladékgyűjtőnek, mert ott legalább adnak érte néhány tekercs budipapírt.
Azt is hiába mind mondom, hogy lefekvés előtt mossál fogat, mert éjszaka, amikor úgy horkolsz, mint egy medve, olyan büdös a szád, mint egy vén oroszláné. De nem, te sem rám, sem a fogorvosra nem hallgatsz, hanem köszönöd szépen, megvagy. De majd bánhatod, amikor a fogaid mind kihullnak, és olyan lesz a szád, mint egy százesztendős vénemberé..., de nem is csodálkozom rajtad, hogy ilyen vagy, amikor olyanokkal barátkozol, akiknek a munka után fontosabb betérni egy mocskos és büdös kocsmába, hogy elosszátok azokat a rohadt futballmeccseket. S neked ez sem elég, hanem amikor hazajössz, egyszerűen csak átkapcsolsz, hát nyilván valamelyik másik sportcsatornára, és ügyet sem vetsz arra, hogy én azért végignézném a filmemet. Avval sem érek el sokat, hogy reggel tiszta inget készítsek elő, mert te öszvérmakacssággal ragaszkodsz a napokon át viselt izzadságszagúhoz. Tipikus férfi és férj vagy, akit nem és nem lehet nevelni, és nem lehet jobb belátásra bírni. És amikor olyasmiket kellene megbeszélni, hogy a konyha és a bevásárlás, akkor te mindig elintézed annyival, hogy ez miért olyan fontos. Ráadásul még arra sem vagy képes, hogy az autó leereszkedett első kerekét kicseréld vagy rendbe hozd, vagy csinálj már valamit, mert téged egyszerűen semmi nem izgat. És te még a rendesebbje közé tartozol.