Felnőttek

„Az öreg néninek pedig adja át a helyét az a tizenöt éves suhanc” – gondolta magában, és nyugodt lelkiismerettel hátradőlt. Elviselhetőnek ígérkezett az utazás, annak dacára, hogy a már-már fullasztó, fülledt levegőben az embergőz, a naftalin és a friss hagyma aromakeveréke kezdett visszavonhatatlanul teret hódítani.
A következő megállóban iskolások tömege harcolta fel magát a járműre, egymás hegyén-hátán várták, hogy végre leszállhassanak. Utasunk már kezdte kényelmetlenül érezni magát, de belenyugodott a helyzetébe, elvégre egyszer mindennek vége lesz. Csak türelmesen ki kell várni. Már begyakorolta, miként terelheti el figyelmét a kellemetlenségektől, ezért elkezdte hallgatni, miről beszél a többi utas. Két iskolás lány állt mellette, közös fiúismerősükről értekeztek. „A tegnap együtt álltunk sorban, de nem köszönt nekem” – így az egyik. „Hát nem vetted észre, hogy mostanában ez a szokása... pedig egyébként semmi gond nincs vele, és nem is csúnya a srác” – véli a másik. Aztán az iskolai feladatokra terelődött a szó. A kötelező házi olvasmány még mindig olvasatlan. A múlt hétfőre kérték, de még ráér, mert akkor nem kérdezték ki. És a középiskolából már eltelt három hét... hogy milyen gyorsan múlik az idő... na, de a srác tényleg jóképű. Csak van valami furcsa benne. Néha olyan gyerekesen viselkedik, nem is hinné el az ember, hogy már tizedikes...