Ezermester

Fél kilenc felé Lenuþaszokta hívni, hogy már megint csepeg a csap a fürdőben.Két utcával odébbról Bözse mamaolyan fél tizenegy tájában szokta riasztani, silyenkor Pista csak rápillant a zsebtelefonja képernyőjére:a vénasszony megint elcsavarta az önműködőgázkazán állítógombját.Hiába magyarázta el neki már ezerszer, hogymama, ez nem olyan, mint a gyalogátjáró lámpája,hogy amikor zöldre vált, lépni, cselekedni kellvalamit; ez gázkazán, amelyiknek a zöld jelzését,de a pirosat is úgy kell venni, mint a macska a vasárnapot.
No, ilyenkor Pista felpattan abiciklijére, s indul. Haza sem jön, mert mire Bözsemamánál végez, a másik negyedből hívják:Jöjjön, mert a ruhaszárító kötélfennakadt a diófán, a párnahuzattal együtt.A múltkor Kovács doki telefonos üzenetbenértesítette: a nagyszoba küszöbje fellazult,különben sem ártana egy kicsit bezsírozni azajtó- és ablaksarkokat, tavasztól többetszellőztet az ember, ne mind nyikorogjanak a vasak, valahányszormeg-meglebbenti a nyílászárót a szél.Vagy a huzat. Pista szedte-vette a szerszámait, felpattant adrótszamárra, és két napig bütykölta dokiéknál. Fizetés, áldomás,minden rendben, csak azon vette észre magát, hogy azelkövetkező két hétben egyre fárad. Háthogyne, amikor a pityókagőzös meghajtásúkétkerekűje egyik napról a másikra eltűnt, semiatt gyalog kellett cipelnie a hordozható műhelyét.A rendőrségre is, hogy az eszköz eltűntétbejelentse. Sokat nem ért el vele, mert a zsaru azt mondta:azonosítsa a tolvajt, ők majd ellátják a baját.Két hétig semmi, aztán Kovács doki meginthívta, hogy a fürdőben fellazult két padlócsempe,ragasztaná vissza. Pista ment, ragasztott, s távozóbanfeltűnt neki, hogy a dokiék lépcsőkorlátjáhozláncolt bicikli olyan ismerős. Ez még jóvalhúsvét előtt történt.